Heti provokáció: az erkölcs és az időjárás, avagy a „mañana” jelenség mélyebb magyarázata

20 Latin-Amerikában töltött év után rá kellett jönnöm, hogy az emberek döntő többsége (főleg azok, akikre a nyugati civilizáció erős felületes hatást tudott gyakorolni, ezzel nem állítva, hogy a nyugati civilizáció minden aspektusában eredendően rossz) nem érti azt a koncepciót, hogy valaki őszinte. Értsd: csak akkor tálalja torzítva az általa érzékelt valóságot, ha minden más lehetősége ki van zárva. Az ebben a kultúrában élő nők többsége pl. őszinte férfira vágyik, mert szenved a latin macsótól (99%, aki fűvel-fával csalja, közben össze-vissza beszél, de általában azt, amit a másik hallani akar), de közben ő maga hazug, és az őszinteséget gyengeségnek látja. Pedig mindez pont fordítva van! Ahhoz kell az igazi belső erő, hogy őszinték és erkölcsösek tudjunk maradni. A becsület sosem évül el!

A Facebook kimoderálta, de a saját felületemen még leírhatom, hogy magyarnak lenni egy bizonyos erkölcsiséggel is jár (sajnos lassan múlt idő). Minden nép és kultúra hordoz valamilyen mértékig erkölcsi tanításokat, legyen az keresztény vagy más hitre, hagyományra alapozott tudati szint. A természeti népek erőszakos “civilizálása” trópusi környezetben nem járhatott más eredménnyel, mint a hagyományos tudás elvesztése és a nyugati normák felületes befogadása, ami szükségszerűen hozta magával a felelőtlen, laza erkölcsiségű gondolkodásmódot. Ennek látszat szinten, a vallási alapú társadalmi megítélés tart omladozó kereteket (l. erőszakos cselekedetek növekedési tendenciái a kontinens egyes országaiban). Ezt neveztem egy másik írásomban önképében zavarodott mesztic és afroamerikai kultúrának, amit valahol traumatikus állapothoz is hasonlíthatunk. Olyan felnőttet képzeljünk el, akit gyermekkorában folyamatosan bántalmaztak, csak az állapot nem kizárólag egyéni, hanem kollektív is egyben.

A trópusi létforma eleve nem hat ösztönzően a beosztó, tervező, előrelátó gondolkodásra, ezzel nagy mértékben csökkentve az ilyen irányú ismeretek megszerzésének szükségszerűségét, hasznosságát is. Ebből egyenesen következik, hogy a négy évszakos „hangya” életmódot élő és az ennél lazább keretek közt szocializálódott „tücsök” régiók lakosságainak drasztikus cserélődése vagy cseréje több generációs inkompatibilitási feszültségekhez vezet.

A trópusi, gyakorlatilag majdnem állandó környezetben megszűnik az idő tengely. Egy dimenzió kiesik a koordináta-rendszerből. Az ehhez szocializálódott elmének a jövő heti esemény fontosságának feldolgozási nehézsége hasonlatos ahhoz, mint hogy nemlátóval megértessük, hogy a paradicsom először zöld, majd piros lesz (megjegyzem nem szeretném a vakokat alábecsülni). Természetesen a fent leírtakra mindig vannak kivételek. Azokból nem következik, hogy az emberek a két időjárási zónában rendre kizárólag azonos módon működnének, csak valószínűleg a magatartás formák aránya egymáshoz képest fordított. Innentől válik érthetővé, hogy a „mañana” szótári alakja szerint „holnap” jelentése idősík hiányában, „ma biztos NEM!” értelmet nyeri. Nem jelent ennél se többet, sem kevesebbet. Innentől kezdve nem minősül hazugságnak sem.

Comments

comments