Latin-Amerika nemzetei, szatírikus elemzés: Panama 2

Cikkzárás után jött a következő kiegészítés. Vázlatként közlöm, helyesírást majd máskor nézném át…

Gyjégyjé

A híres panamai felsőosztály, az egykori hódítók, vagy késöbbi európai betelepültek leszármazottai. Nagyjából úgy néznek ki, mint olyan spanyolok, akiket sosem ér nap, de kisebb-nagyobb mértékben beléjük keveredett egy kis vonó. Sápadt fehér bőr, barna haj, több generációra visszavezethető gazdag család. Igazi latin-amerikai oligarchia. Papa Porsche kajánnal jár, anyuka meg Audi Q5 quatróval. Apuka néha meg- meglóg, hogy a mulat Huanítával tekerjen egy kört, akit valószínúleg ki is tart, de a családba nem keveredhet nem európai vér. Anyukának persze nem megy a parkolás, mint a legtöbb nőnek eleve gondot okoz a háromdimenziós térben való eligazodás, hát még 155 centivel kilátni egy két tonnás kocsiból. Több keserves eset szemtanúja voltam, filmezni kellett volna youtube-ra, már én járnék Q5 quatróval.

A gyjégyjé csak is kizárólag saját fajtájával keveredik. Tömegközlekedésen csak a világot látottal találkozhatunk és nagyon ritkán. Proli bevásárlóközpontba is csak maximum a bevételért megy be, bár arra is van ember. Ezért aztán a turista azt hihetné, hogy Panamában nincsenek fehérek, pedig sokan vannak, de az aljanéppel, értsd indiánok, négerek és keverékekkel való szeparálódást úgy oldják meg, hogy olyan helyekre járnak, ahol minden minimum a triplájába kerül, de a határ a csillagos ég. Semmi különös hártyavastag sálat egy hölgy előttem vett meg majdnem 100 ezereért átszámolva. Olyan emberekről beszélünk, akik valószínűleg nem tudják mennyi pénzük van és akkor még csak hátulgombolósok a kolumbiai vagy mexikói felsőbb körökhöz képest.

A népet csak házi személyzetnek veszik fel, sokra nem tartják óket; indiánt cselédnek, a többieket szakácsnak, dadusnak. Ha indián megjelenik a szórakozóhelyükön, akkor nagyot néznek (volt már, hogy lementünk egy barátommal a felső diszkóba, népviseletes indián felesége társaságában, jó kis provokáció volt), hogy ezek rágógumit árulni jöttek ide vagy mi a pénisz van.

Panamavárosban mindenki gyjégyjé akarna lenni. Persze ez a legtöbbnek nem sikerül és mivel mindenki egy kibaszott szappan operában éli az életét a pálmafákkal, tengerpartttal, Porsche kajánok és felhőkarcolók között, ezért marad a két hetente járó minimálbér (ami a magyarnak majdnem a kétszerese) meg a vásárlás. Karnyújtásnyira van az elérhetetlen álom. Az ilyenek helyezkednek el a vendéglátóiparban, hogy aztán vághassák a pofákat, ha meg kell mozdulni a szobám kulcsáért vagy enni óhajtanék valami mosléktól eltérő ételt, esetleg a Macsétázó nevű bevásárló központba kasszafelügyelőnek, hogy ha valami baj van 5 perc alatt tehessenek meg 10 métert, miközben a sor a csatorna első zsilipjéig áll. Persze Panamában senki nem ideges és ez valóban így is van, talán az egyetlen kivétel lehet a

Csínó

vagy magyarul kínai, akinek a felmenői azért jöttek ide, hogy jó sok pénzt keressenek és ő is csak 24/7/365-ös munkabeosztásban látja a megoldást. Egyik jópofa bolti igazgató tömör vallomása alapján: kínai dolgozik mint néger (értsd ha ütik), hogy úgy éljen mint fehér. Kínai nem eszik, hanem munka közben csipeget, rövid periódusokra megszakítja a műszakot alvás és tisztálkodás céljából. Csínó adatbázis szinten tud mindent üzleti vállalkozásáról. Elég a boltban megemelni egy terméket, odafordulni és azt mondani neki: Csínó a végén egy kérdőjellel, jön is már a válasz:
– 1. 25
– Csínó?
– 2. 40
Csínóval szemben még a panamai rendkívül liberális társalgási protokol is tovább egyszerúsödik. Meg kell jegyezni hogy Costa Ricában az amúgy dagályosan udvarias társadalmi érintkezés szintén a szakadékba zuhan a kínai boltban. Nincs jónapot, kérem, hölgyem, uram, köszönöm, csak csínó meg a számok. Kínai megszólítása Csínó vagy Csíná, ezen kívül még létezik az a mondat, hogy „adj egy zacskót”. Kínai általában közönyös, vagy nincs túl jó kedve. Én ismerek olyat aki látott már csínót mosolyogni, nekem még nem jött össze. Ha megveregetik a vállát, köp egyet vagy morog. Ha beszólnak vagy panaszkodnak, le se szarja, beüti a pénztárgépbe és tartja a markát. Csinó céltudatos és rezignált, vevőknek meg fát lehet vágni a hátán.

Következő hétöznapi jelenet: feka bemegy a boltba, miközben kínai hátatfordítva pakol.
– Csínó, csínó, csínó, csínó, csínó, gyufa, gyufa, gyufa és veri a pultot a féldolláros érmével.
– Elfogyott negró.
Ember morog egyet és elhúz, ezután szólalok meg én, hogy jónapot kívánok.

Csínó rémálma a 15 napos bérezés utáni közvetlen periódus. Miért? Mert alkalmazottja a

Latínó

vagy más néven hiszpánó, aki a nagy olvasztótégely végterméke és minél alpáribb társadalmi osztályba tartozik, annál drasztikusabban bassza el a fizetését. Első napokban úgy él, mintha felső osztályba tartozna, ami azzal is járhat, hogy mocsárrészegen akár be sem megy dolgozni. Csínó ezen nem csodálkozik, ilyenkor megmondja, hogy a szerviz nem üzemel, mobiltelefont csak holnapután vesz át javításra, mert ma nem jött senki dolgozni. Latínónál első héten még van mit enni általában, aztán már csak rizs marad meg tojás és a fillérek tologatása, kölcsön, vagy egyik hitelkártyával fizetni a másikat. Latinó ezt országtól függetlenül mesterien játssza.

Aki latínónak kölcsön ad, az csakis a következő okokból lehet:
1. nem adott még kölcsön latínónak
2. ajándéknak szánja
3. nem kívánja többé látni adott személyt

Ezzel pedig már tényleg kezdünk átcsúszni a következő témába, ez pedig a tíkó, vagy costa ricai, a latínó különleges alfajtája. De ez sajnos megint késöbbre marad.

Comments

comments