Peru nem csak Titikaka és Macsupicsu

Mikor először voltam Machu Picchu romjainál meghatarozó élménynek éreztem. Azóta megadatott nekem, hogy visszatérjek, nem egyszer, nem kétszer, vagy tízszer látogattam meg az építményt. Megvan az a karakteres energiája, amit elődeink fel tudtak ismerni. Tobvább mennék; minden kontinensen a szent, szakrális helyeket ilyen területekre építették. A tömegturizmus pontosan ezt az energiáját rombolja ennek a helynek, nagyvárosi bazárrá, bevásárlóközponttá alakítva azt, “olcsó” látnivalóként tálalva a jobb sorsra érdemes helyszíneket. Mit lehet ez ellen tenni? Részemről annyit, hogy csak akkor megyek oda, ha valaki megfizeti és azt munkának tekintem, magamban pedig őrzöm azt az élményt, mikor életemben először hajnalban az elsők között léphettem a romok közé. Azóta minden évben egyre roszabbnak tűnt ott minden. Ez egy általános jelenség, amit az általam gyakran látogatott turisztikai helyszíneken éreztem. Persze ez egy másik írás témája lehetne…

Szabdidőmben azóta inkább olyan helyekre járok, ahol kevesebb turista fordul meg, így meg tudom figyelni a helyiek szokásait, életét, ami sokkal jobban érdekel, mint bármilyen múzeum. Egyszerűen csak élni valahol és tapasztalni, megérteni a gondolkodásmódot, de lagalábbis megpróbálni, mindezt mindenféle hagyományos turisztikai cél nélkül és még fontosabb; a szokásos “mindent látni akarok minél rövidebb időn belül” típusú kényszeres rohanás nélkül. Így jutottam el Nascába, ahol gyakorlatilag nem csinálok semmit.

Legyen itt pár felvétel a helyi piacról, ahol igazábol nem történik semmi, csak zajlik az élet

Mikor életemben először ettem olivát, nem értettem mi abban a jó. Közben rájöttem, hogy kevés jobb dolog van, ha étkezésről van szó. Peruban főleg a sötétebb változatból brutálisan jó minőség kapható, mindez elképesztően jó áron. Gyakorlatilag minden nap eszem, bár itt a konyha nagyon változatos. Valószínűleg megpróbálom végigenni az étlapot.

Egyéb helyszínek:

Comments

comments