Az igazi turista

műfaj: szintetikus szatira

Mindjárt az elején szeretném megjegyezni, hogy az irásomban szereplő személy, az “igazi turista (innentől csak egyszerűen IT) teljesen fiktiv. Nagyon sok emberi gyarlóság, hosszú éveken át történő megfigyelése révén jutottam el oda, hogy ezeket elektronikus papirra vessem és eképpen tartsak görbe tükröt egy létező jelenség elé. Továbbá természetesen magamat sem tartom tökéletesnek. Egyes felsorolt tulajdonságokkal valaha én is rendelkeztem, vagy akár most is részben jellemzőek rám – bár levetkőzésükre törekedszem. Ha tetszik, ezt az összerakott személyt kis részben saját korábbi énemből, de nagy részben az idegenvezetéssel töltött hosszú évek során megfigyelt számtalan emberi fonákság, valamint hitvány, álnok, önző és képmutató magatartási formák egyesitéséből nyertem. Senkit konkrétan megsérteni nem volt célom. Ha valaki részben magára ismer, remélem épül majd belőle. A majd 10 éves idegenvezetői munka valamire biztos megtanitott; 1. nagyon értékeljem azt, aki nem ilyen és még fontosabb 2. MILYEN EMBER NE LEGYEK!

Nagyon fontos jellemzője az IT-nak, hogy bármerre is járjon a világban, akárhány országban is, mindig csak ugyanazt fogja látni. Ez pontosan azért van, mert az emberre az jellemző, hogy azt látja és hallja, amit szeretne. Az IT sem kivétel ez alól. “Harmadik világ” izlelgeti a félelmetes kifejezést… züllött, erkölcsi és fizikai fertőben élő, állatias emberek, akik nem humán lényekként, hanem egzotikumként jelennek meg. Szines bőrük az alacsonyabb rendűségüket mutatja. Az IT politikailag korrekt rasszista*, mert ezt tanitották neki Európában; irtózik a “néger” szótól, de a feketét állatnak tartja. Az emberekről készült fotót a papagájok és a majmok közé rendezi. Nyilvánvalóan betegségeket hordozó érintésüktől irtózik, auráját nagy becsben tartva. Az embereket nem szereti, legjobb esteben szánja őket, pedig sokszor ő maga a sajnálatra méltó.

*A politikai korrektség – bár eddig is irtóztam tőle, csak nem fogalmaztam meg -, egy kedves ismerősöm mutatott rá, hogy nem más, mint maszkolt intolerancia, kinyomhatatlan pattanás.

Az IT nem szemlél, nem fogad be. Ha nem csinál semmit, akkor számára nem történik semmi. Elképzelhetetlen számára, hogy ha külső környezete inaktiv, akkor belül elcsöndesedjék. Az IT-nak ha nem mondják meg mit csináljon, nem tud magával mit kezdeni. Belső szeme vak, fizikai szemét fényképező, vagy filmfelvevő takarja el. Miután lefotózta már mehet is tovább*.

* Ez utóbbira számtalan elrettentő példát láttam. Életemben kétszer fordult elő, hogy szabadban bőgőmajmot karnyújtásnyira láthattam. Bár ez a második egy olyan nemzeti parkban, ahol az állatok hozzá vannak szokva a turisták jelenlétézhez. Egy him majom ereszkedett le fejmagasságig és állapodott meg egy ágon a csoporttól nagyon közel. Ekkor mindenki elhaladt előtte, kattintott egyet-kettőt, majd ment tovább az ösvényen. Senki nem tanulmáyozta az állat viselkedését és nyilvánvalóan nem azért, mert veszélyhelyzetben lettünk volna.

Az IT nem szereti a természet csendjét. Az erdőben is magát hallgatja, vagy a fészbúkról beszélget, munkájáról tart előadás, esteleg politizál. A csend kinos számára. Sosem száll le vele a repülő, abszolút élmények nem érik, csak egy hasonlóan “fertőző” hellyel történő összehasonlitás mentén. Mikor megérkezik arról beszél milyen volt egy másik országban, ahelyett, hogy azzal foglalkozna milyen “most” és “itt”. Egy IT hacsak teheti a telefonját nyomkodja, nehogy egy percre is a helyszinen kelljen lennie. Utazása alatt is “dolgozik”, élményeit számosságában, órában és percben, nem pedig lelki tartalmában méri. Nem tud leállni 1 percre sem, mert azt hiszi pár hetes utazással pótolhatja, amit 1 évig elmulasztott, és törekszik is rá. Egy “igazi” IT (szándékos fokozás) csak azért utazik, hogy elmondhassa “arra is járt”.

Az IT-nak rettegés az élet. Rettenetes betegségeket terjesztő szúnyogok sűrű felhőjében tölti szabadságát. Igazából a “gyomoridegtől” kap hasmenést, de azt inkább valami ételre fogja. Undorral figyeli a “tisztátalan” emberek étkezési szokásait. Arra nem gondol, hogy Latin-Amerikában a boltokban kesztyűvel, csipesszel rakják és szedik a pékárút, míg rá szólni kell, hogy ne a retkes kezével válogasson a zsemlék között.

Az IT a teljes utazását számolgatva tölti, mert hogy átverték az biztos, a kérdés csak az, hogy mennyivel. Az IT-t amúgy mindenhol átverik, egyszerű emberek által elvétett számla csakis körmönfont kifosztás lehet. Az IT-nak mindenki tehát gyanús, sosem lazit, mert azt olvasta, hogy Latin-Amerika veszélyes, így hát azzá is válik; az utcákon csakis az ő kirablására készülődő fenevadakat lát. Az IT az indiántól 20 forint borravalót is sajnál. Hazájában szemrebbenés nélkül fizeti ki ennek többtizszeresét csapnivaló szolgáltatásra is, de míg úton van mentesül a hálapénz folytogató kötelezettsége alól. Továbbá átlépi, vagy kikerüli a koldust, sorsára nem kíváncsi, mert miden emberen segiteni amúgy sem tud. “Különben is valamelyik koldus maffia tagja, menjen csak el dolgozni, ne az én pénzemen hizlalja magát”.*

*Latin-Amerikában általában az embereknek nagyon fejlett a közösségi (család és nagyobb közösség) tudata. Mivel sok esetben nincsen, vagy nagyon hiányos az állami szociális gondoskodás, ezért sokan, legyenek gazdagok vagy szegények bizonyos szempontból felelősnek érzik magukat a gyengébbekkel kapcsolatban.

Az IT ráncolt homlokkal figyeli, hogy szegény, egyszerű emberek mennyire teljes, önfeledt életet élhetnek. Magatartásukat állatias igénytelenségükkel magyarázza. A saját stresszes, elpuhányodott életmódját, jövőbe mutató felsőbbrendű motiváltságával magyarázza. Az IT eleve csak felsőbbrendű lehet, az általa meglátogatott összes egzotikus népnél. Ez utóbbi akár “axióma”  is lehetne. Sok IT a meglátogatott ország kultúrájának, lakosainak becsmérlésében találja meg a kiutat a fenti feszitő dilemma alól.

Az IT Pampaliniként egy nagyobb afrikai falu teljes évi költségvetését viseli magán szintetikus göncök formájában. Vagy a Tarzan filmekből vette, vagy valaki elhitette vele, hogy trópusokon igy kell öltözködni. Karimás kalapjában, buggyos nadrágjában a városban járva sem tud disztingválni. Jelezni kell, hogy a helyi lakosok legnagyobb örömére, akiknek aznap este már nincs szükségük rá, hogy a TV-ben nézzenek bohózatot. Ha kicsit is felnyitja hályogos szemét, azt látja, hogy a helyi lakosok a szegénységük ellenére is tiszták és ápoltak. Ezzel szemben a helyiek róla épp ellenkezőleg azt gondolják, hogy rosszul öltözött, ápolatlan és sok esetben büdös.

Az IT-nak jogai vannak, kötelessége nincs. Befizetett pénzéért a maximumot követeli. Ha vannak utastársai, azokra egyáltalán nincs tekintettel. Ha valamivel jobb szoba juthat neki, vagy jobb hely a hajóban, azonnal állattá válik. Ez itt élet halál kérdése.

Az IT felnőtt létére is úgy viselkedik, mint egy gyerek. Ostoba kérdéseinek válaszára esetenként maga sem kíváncsi. Ha az idegenvezető személye a kérdés, akkor mindját más a helyzet, azt nem emberi lénynek, hanem egy megvásárolt rabszolgának, rosszabb esetben lábtörlőnek tekinti. Attól minden emberi örömöt sajnál, rosszabb esteben irigyel. Mindez a következő gondolatmenet szükségszerű eredményeként: “ez a szánalmas féreg az én nehezen megkeresett pénzemen nyaralgat és dorbézol.”*

*Kisérletképpen megemlitettem egy orvos utasomnak (a foglalkozás csak azért fontos, mert hálapénzes és tanult embert feltételez), hogy ha együtt megyünk vacsorázni, akkor általában nekem ingyen jár a vacsora. Erre a reakciója az volt, hogy tehát az utasok fizetik. Természetesen a vendéglő fizeti, de ha a történetesen az utasok fizetnék akkor kérdem én mi lenne? Az ügyvéd, gázszerelő, köműves ingyen dolgoznak?

Az IT alapvetően drágál mindent. Ha jó helyre kerül, akkor sokalja az összeget, ha megfizethető árakat talál, akkor undorral szemléli a higéniát. Világutazónak tartja magát de hányinger tölti el, ha a helyi emberekkel együtt kell étkeznie. Valójában azt keresi, hogy műanyag élményeket csomagoljanak neki kényelmesen a kalandos utazás illúziójába. A tömegturizmus szürke csőcselékét sznobnak tartja, nem veszi észre, hogy antisznobsága tulajdonképpen extrém sznobizmus.

Hál Istennek nem minden utazó IT. Egy ismerősöm elkülönitette az utazó és a turista kategóriáját. Hajlok rá, hogy ez a megfelelő terminológia. A jó hir, hogy minden IT-nak van esélye, hogy utazóvá váljék, csak ki kell nyitnia a szemét és tudatát a világra.

 

 

 

 

Comments

comments

Add a Comment