Latin-Amerika
René Pérez Joglar, Residente de Calle 13
Egyetlen szabad csillag feliratú polóban, ami a független Puerto Ricót szimbolizálja.
„Ezt a dalt azoknak a latin-amerikaiaknak akarom cimezni, akik itt ülnek, ebben a teremben. Tiszta szivemből, az összes latin-amerikai nézőnek, jusson el az üzenet az országaikba, lakónegyedeikbe, az utcákra, a gyökerekhez, az illatokhoz és érezzék itt a mellkasukban.”
A dalt a Simon Bolivar orchesztra kiséri, Nagy-Kolumbia zászlajéval. A forditáshoz olvasd tovább!
Én, én vagyok az, akit elhagytak, a maradék, amiből raboltak,
rejtőzködő falu a hegyek csúcsán,
bőröm cserzett, elvisel minden klimát.
Füstgyár vagyok, dolgozó munkáskéz, fogyasztásod záloga,
hidegfront a nyárnak közepén,
Szerelem a kolera idején, testvérem.
A születő nap és a legszebb naplementékkel elhaló este.
Én vagyok az élő húsba zárt fejlődés,
hamis politikai beszéd,
a legszebb arcok, akikkel valaha találkoztam,
Eltűnt személy fényképe vagyok,
én vagyok a vér az ereiben,
egy darab föld vagyok, mely megéri az árát,
egy kosárka tele babbal,
vagy Maradona Anglia ellen 2 góllal.
Én vagyok az, ami tartja a zászlót,
égitestem gerince az én hegységem.
Az vagyok, amit apám tanitott,
aki nem szereti az anyaföldjét, nem tiszteli az anyját.
Én vagyok Latin-Amerika,
egy nép, mely lábak nélkül menetel.
Nem veheted meg a szelet.
Nem veheted meg a napot.
Nem veheted meg az esőt.
Nem veheted meg a meleget.
Nem veheted meg a felhőket.
Nem veheted meg a színeket.
Nem veheted meg a boldogságomat.
Nem veheted meg a szenvedésemet.
…
Vannak tavaim, vannak folyóim,
van fogsorom, hogy mosolyra fakadhassak.
A hó megfesti a hegyeimet,
van száritó napom és áztató esőm
A sivatagomat megmámoritó gyönyörű pulque (ital),
hogy együtt énekeljek a prérifarkasokkal.
Mindenem megvan, ami csak szükséges,
tiszta kéket belélegző tüdőm,
fojtogató magasságom.
Én vagyok az örlőfog a számban, mely kokalevelet rág,
vagy az ősz ájult levelei.
Én vagyok a csillagos éjszaka égboltja alatt megirt verssor,
egy szőlőskert tele terméssel,
cukornád ültetvény a kubai nap alatt.
Én vagyok a Karib-tenger,
mely szentelt vizes rituáléival a házakra vigyáz,
Én vagyok a szél, mely fésüli a hajam,
a nyakamat diszitő szentek.
A harcom nedüje nem mesterséges,
mert földem termékenysége természetes.
Nem veheted meg a szelet.
Nem veheted meg a napot.
Nem veheted meg az esőt.
Nem veheted meg a meleget.
Nem veheted meg a felhőket.
Nem veheted meg a színeket.
Nem veheted meg a boldogságomat.
Nem veheted meg a szenvedésemet.
(portugálul)
Nem veheted meg a szelet.
Nem veheted meg a napot.
Nem veheted meg az esőt.
Nem veheted meg a meleget.
Nem veheted meg a felhőket.
Nem veheted meg a színeket.
Nem veheted meg a boldogságomat.
Nem veheted meg a szomoruságomat.
Nem veheted meg a napot.
Nem veheted meg az esőt.
Gyerünk előre és törjük az utat,
gyerünk előre.
Nem veheted meg az életemet.
A FÖLDEM NEM ELADÅ.
A keményen dolgozom, de büszkén,
Itt mi mindent megosztunk, ami az enyém, az a tiéd.
Ez a nép nem fullad bele a nagy hullámokba,
és ami leomlik, majd újjáépitem.
Nem pislogok mikor rádnézek,
így emlékezni fogsz a nevemre.
A Kondor-hadművelet a fészkembe hatolt,
Megbocsátok, de soha nem felejtem el!
Gyerünk előre,
harcot lélegzünk be.
Gyerünk előre,
éneklek, mert azt más hallja.
…
ITT ÁLLUNK TALPON
ÉLJEN AMERIKA (KONTINENS)!
EGYESÜLT LATIN-AMERIKÁT!
NEM VEHETED MEG AZ ÉLETEMET!
Comments
About The Author
