Lejárt ESTA regisztrációval az USA-n át

Ezt senkinek nem javaslom kipróbálásra, de velem előfordult. Nem ellenőriztem le a vízum regisztrációmat Costa Ricában, hazafelé indulás előtt. Lejárt 2 napja mikor a gépre felszálltam és Miamiban kellett átszállnom. Persze a latin földi személyzet nem szólt semmit. Elvileg fel sem szállhattam volna a gépre ilyen körülmények között, mert ha nincsenek rendben egy utas papírjai, akkor a légitársaságot kötelezik bűntetés megfizetésére és a deportációs díjakat is ők állják (benne van a bűntetés díjában). Ha valaki sokat utazott már, biztos feltűnt neki, hogy sok kellemetlen kérdést tehetnek fel és vacakolnak a kimenő repjegyekkel, meg a tarzózkodási idővel. Olyan dolgokkal, amikhez elvileg nem lenne közük. A fentiek miatt van.Na szóval a gépen jutott eszembe, hogy esetleg lejárt már. Úgy emlékeztem legalábbis. Két dologban reménykedtem. Először is, talán nem fognak kitiltani emiatt az USÁ-ból, mert kicsit drágítaná a közlekedési lehetőségeimet, mert az amúgy sem olcsó. Másik, ha deportálnak, akkor ne Costa Rica felé tegyék, mert nem ártana, ha haza tudnék jutni.

Remegő lábakkal léptem a beléptető ügynökhöz és nem szóltam semmit. Nő volt. Jobban szeretem a férfi ügyintezőket, repjegyes pultnál is és itt is, a nők szigrúbbak szoktak lenni. Szokásos hülye kérdéseket nyomta, h minek megyek ide meg oda és mit csinálok. Mondom próbálok a fotóimból megélni. Azt mondja lehetne több önbizalmam… Szerénynek neveltek, nem amerikainak gondoltam.

Már majdnem beengedett, mikor eszébe jutott, h leellenőrizze az ESTA-t. Azt mondja, h tudok-e róla, h a regisztrációm hogy áll. Hazudni azért nem akrtam, mondom neki, h mostanában nem néztem meg. Na azt mondja, h akkor kivizsgálás lesz. Kövesse a kolleganőmet.

Beszállunk egy liftbe. Kérdezi a csaj (sokkal szimpatikusabb), hogy merre jártam. Mondom neki Kolumbiában meg Panamában. Kolumbia hogy tetszett? Mondom neki, h gyönyörű ország, a legszebb Latin-Amerikában talán. Nézem az arcát… te kolumbiai vagy nem, kérdem tőle. Mosolyogva bólogat, h igen. Végülis nem indul annyira rosszul a deportáció -gondoltam.

Bevezetnek egy nagy hangárba, ahol többen is várakoznak. fél óra míg engem szólít az ügynök. Kérdezi, h mi történt. Magyarázkodok… Jó, jó mondja, úgy döntöttem, h ma nem teszem pokollá a napodat. Itt a regisztrációs cím (URL), ha hazaértél ne feledd el megújítani. Hoppá.. Akkor most mehetek -kérdem tőle. Velkám tu de Junájted Sztétsz mondja.

A csomagfelvétel után pecsét nélkül és lejárt regisztrációval lépek ki a New York-i télbe. Süt a nap, meleg van, úgy látszik itt mindig jó az idő. Elhatározom, h rendes leszek és nem maradok itt illegálisan, hanem felszállok az európai gépre. Azóta már a regisztációm is rendben van. Ez volt életemben a második alkalom, h az USA-ban emberségesen bántak velem, pedig egy szabályt megszegtem.

Comments

comments