10 eve vagyok fuggetlen

Az ad apropot ennek az onfenyezo cikknek, hogy 10 eve kezdtem el spanyolul tanulni es pont tiz eve dontottem ugy, hogy nekem megsem jo az alkalmazotti elet es fuggetlenitem magam.Kiprobaltam 5 evig es nem mondom, h nem ereztem jol magam, de most sokkal jobban vagyok. Tegnap megneztem egy filmet azzal a cimmel, hogy „In Time”, ami egy negativ orwelli utopia es nagyjabol arrol szol, h egy fiatalember fellazad az eletidot penzkent hasznalo rendszer ellen, ami atvitt ertelemben a mi vilagunkrol is szol. Tudni illik az eletido penzben merheto. Mikor bemegyunk a boltba, akkor az eletidonkkel fizetunk a termekekert, mert ahhoz, h megszerezzuk a penzt a sajat idonket kellett felaldoznunk. Nem mindegy tehat, hogy ki hogyan tolti azt az idot. Szerintem nem lehet boldog az az ember, aki ertelmetlennek erzi a munkajat vagy nem tartja sajatjanak, de a lehetoseget fenntartom a kivetelnek.

En pont tiz eve lazadok a rendszer ellen (bar igazabol 40). Nekem nem egy transznacionalis vallalat teszi a seggem ala a kocsit, hogy cserebe rabszolgajava tegyen. En sajat magamnak kaparom ki a betevot es mindig van mit ennem. Nem kapok sehol sem fizetest, de soha nem kell munkat keresnem hal az egnek, az mindig megtalal engem. Mindig ott vagyok, ahol szeretnek lenni es majdnem mindig azt csinalom, amit szeretek.

Ennek persze megvan az ara. Nem mondom, hogy felvet a penz, meg azt sem, hogy nem hianyoznak neha emberek es dolgok. Szinte mindig meg kell gondolnom, hogy mit es hol egyek. Ugy jott ossze nekem 8 ev alatt a lakasom ara is, hogy elere allitottam a kis penzem, mikozben beutaztam a vilagot. Bar szereny helyen van es kicsi es mindenki leszolja, hogy a vilag vege, de nekem ez van es nem a vegtorlesztes. En addig nyujtozkodtam, amig a takarom ert, ezt tanitotta nekem az apam.

Voltak olyan pillanatok az elmult 10 evben, hogy ket csaladot is majdnem en lattam el mindemellett. Voltam olyan hulye, de nem bantam meg semmit.

Az elmult idoszakban, foleg idegenvezetokent sokan probaltak a labukat belem torolni, foleg olyanok, akik idegen tollakkal ekeskednek egy muvilagban, percemberek, akiknek a hata mogott lucifer mosolyog egy paktummal a kezeben. Eloszor persze haragudtam rajuk, aztan ha sokat gondolkodnek inkabb sajnalnom kene oket, de leginkabb lapoztam egyet az eletemben es mindig lapozni fogok. Ezeknek halaval kell tartoznom, mert mind csak erosebbe tettek. Azert vagyok ott, ahol most vagyok.

A „B” oldal masodik savjaban ugy dontottem, hogy mostantol jol fogom magam erezni, senkit es semmit nem fogok hagyni, hogy ebbol kizokkentsen. Nem nyavajgok es nem hisztizek, ha rossz kedvem lesz jo kedvre deritem magam es legfokeppen nem idegeskedem. Talan meg van 20 evem, amig nem hulyulok el, addig kell elni.

Eleget hallgattam azt, h Magyarorszagon milyen rossz a helyzet. Mindenki leszegett fejjel borulatoan sir, vagy visitozik tisztelet a kivetelenk. Ezeknek azt uzenem, hogy dolgozni kell, elore nezni, pozitivan latni a jovot. Optimistanak lenni es akkor jon majd magatol. Ja, nem kell annyit nezni a TV-t es olvasni a politikarol es mindjart szebb lesz a vilag.

Comments

comments