Rengett a stadion

VIDEÓ! Ugyan nem rajongok a labdarugásért, de kedves utasaim meghívtak egy focimeccsre Argentínában. Kicsit vonakodtam, de végülis nem bántam meg, hogy elmentem, sőt életreszóló élmény volt. Bárkinek ajánlanám, aki épp arrajár.A Riverplate – Quilmes összecsapásról volt szó. Én teljesen pártatlan vagyok, de logikusan, mivel River Plate volt a házigazda, ezért az otthani dühöngőben, majdnem a B középben vettünk jegyet. Ettől eleinte tartottam. Nem igazán szeretem a tömeget, a Rio Carneval sem az én leanyálmom.

videó: hangulat a meccsen… (Pipis Ferenc felvétele)

Megközelítettük a stadiont, szépen áramlottak az emberek rendben. Senki nem foglalkozott azzal, hogy idegenek vagyunk, sőt elnézőek voltak, mert elvileg nem lehet italt bevinni és nekem pl. sikerült. Mire felértünk a lelátóra, már igen sokan voltak. Kint volt büfé és kultúrált WC is. A dobosok már kint a “gang”-on probálgatták a főbb indulókat és elkezdték hevíteni a hangulatot. Mindezt a lehető legkivülállóbb módjára éltem meg. Sosem szerettem szorosan egy klubba tartozni, tehat kicsi volt az esélye, hogy öklömet lengetve ugrálni kezdek a ritmusra.

videó: dobos bemelegítés még a külső gangon

Elfoglaltuk a helyünket a lelátón. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem színházi előadás lesz és végig állni fogunk, mert ha az eleje feláll, akkor mindenkinek állnia kell. Még a korlátokon is lógtak az emberek, 10-15 méteres magasságban.

videó: Ilyen durva is tud lenni.

Bevonultak a dobosok és a keménymag a neki fenntartott középső lelátóra, ekkorra már rengett a stadion, mert mindenki a dobok ütemére ugrált és a rugalmas vasbetonépület átvette a ritmust. Elég impozáns volt, bár közben statikai számításokat is végeztem.

Úgy az első félidőre kezdtem el lazulni kicsit és élvezni, ha nem is a meccset, hanem a szurkolók előadását. Sokszor tűnt úgy nekem, mintha a tömeg nem is a mérkőzést nézné, hanem egymást szórakoztatna.

Egyetlen magyar focimeccsemmel összehasonlítva ez rendkívül kultúráltan zajlott. Nem volt semmi “földet a bíróra”, meg “meneküljetek!”, és állandó anyázás. Inkább pozitív dolgokról énekeltek, bár néha elhangzott egy “buzi Bolívia és Paraguay”, ill. a az ellenfél szurkolói is megkapták a hímringyó megnevezést esetenként. Ez később szállóigévé is vált köztünk.

1-2 érdekes szokás, bár nem mind hangzott el:

– (sajnos ez nem volt) Mikor bemutatják a játékosokat, az ellenfélnél minden név után elhangzik, hogy “hijo de puta”, azaz prostituált szülöttje.

– kirugásnál nekifut a kapus: óóóóóóóóóóóó, kirugja a labdát: putóóóóóóóóóóóóóó (buzi)

– miután az utolsó percben kapott a River egy egyenlítő gólt, a közönség azt énekelte, hogy akkor is szereti a játékosokat ha jól és akkor is, ha rosszul játszanak.

– Miután vége van a meccsnek, először a vendégek szurkolóit viszik el buszokkal. Addig nem nyitják ki a kaput, míg jópár utcányira nem értek biztonságba.

– Ilyenkor kántálják az öröknek általában, hogy “abre la puerta puto espanol!”, azaz “nyisd ki a kaput rohadék spanyol!”. Ebből látszik, hogy az emberek még emlékeznek itt is a spanyolokra. 🙂

– Az ellenfél szurkolóinak örömködésére, a “putos, putos” kórus volt a válasz, amit a fentiekből kevés nyelvi érzékkel is ki lehet következtetni, mit jelent.

Sajnos az egyenlítő gól miatt nem volt nagy buli a végén, hanem mindenki kicsit az orrát lógatva távozott a helyszínról. Én csak a bajszom alatt mosolyogtam, mert fantasztikus élmény volt.

Comments

comments

Add a Comment