Hogyan dolgozom
|Udv Buenos Airesbol (BsAs) ujra. Tegnap reggel bejarasi feladatom volt Tigre nevu varosba, ahol hajokirandulasokra lehet menni az azonos nevu folyo deltajaba. Per pillanat azt sem tudtam, hogy hol van ez a hely. Egy ismerosom javaslatara tettem be az utazas programjaba, remeltem nem ok nelkul.Megneztem a konyvben, hogy hogyan lehet megkozeliteni a varost. 60-as busz a Concepcion allomasrol. Oda metro. Csucsforgalomban indulok. Ez azt jelenti, hogy a metroajtora tapadnak az emberek a szerelvenyben, belul pedig nem kell kapaszkodni. Sajnos nem tudok kesobb menni, mert a fotozasra is gondolnom kell, korabban meg azert, mert bukom az igen valtozatos, 6. napja is kiskifli (felholdnak nevezett croissant szeruseg) piroslekvar reggelimet. Elso nap meg volt narancsle, azota mar az sem. Lehet, hogy ezt megszeretem majd, mint a gallo pintot meg Perut, amik nelkul ma mar elni sem tudnek.
Jo…, ket atszallassal jutok el a megalloba. Azzal kell ismet szembesulni, hogy hiaba van egy busznak szama, mindig meg kell kerdezni, hogy merre megy. Ugyan mindegyikre ki van irva, hogy 60 Tigre, de a helyiek, akik persze mind tudjak, hogy melyikre szalljanak fel mindig szolnak, hogy ez sem es ez sem megy Tigrebe. Azert halas dolog spanyolul tudni, mert ilyen szitukban angolul szerencsetlenkedni igen ciki lenne. Nagy nehezen felszallok a legocskabb buszra. Itt minden tarsasag kulon kulalaku busszal kepviselteti magat es az allam sponzoralja a tomegkozlekedest. A buszok kinezete valahol Nemetorszag es Pakisztan kozott felutra loheto be. Ettol szines miden. Itt mar eljutottak oda, ahova mi talan 10 even belul, ha szerencsenk lesz., ti. hogy egy buszjegynek 100 forintba kene kerulnie. Apropenz bedob a forgodobos automataba a sofor mogott. 2 peso, jo 100Ft a 32 kilometerre levo megallo es ez draga, mert a helyi busz ennek csak a fele. A helyiek szerint nem a legjobb buszon ulok, mert szerencsevel masfel ora lesz az ut.
Igazuk volt, nekem meg nem volt nagy szerencsem, bar ahogy vesszuk, mert vegulis hova sietnek. A szallobol valo indulastol szamitva 2 ora mulva gyakorlatilag visszajutok a szalloda ele, de kozben az egesz varost megneztem. Itt a bonusz. Akar itt is felszallhattam volna, csak ezt akkor meg nem tudtam. A busz mindenutt megall es mindenhova bemegy, igy legalabb megcsodalhatom San Isidrot es kornyeket is, ami BsAs kulvarosahoz kepest nagyon megkapo.
Irany a kikoto. A hely kb. ugy nez ki, mint egy amsterdami kulvaros kis szelete. Aranyos kis dokkok, hagyomanyos es katamaran szerkezetek. Mindenki a deltabol el, ez hamar latszik. A viz nem lehet tul tiszta, mert a halak mind a felszinen usznak tatogva, vagy hassal felfele, ami nem a jokedv jele. A maradek ongyikos probal lenni a parton, ami azt jelenti, hogy az utolso 2 perceben jobban erzi magat a levegon, mint a vizben, vagy ezt gondolja. Ilyet itt lattam eloszor.
2-3 alvallakozo jelolttel tortent versenytargyalas utan maris kialakul a kep. Sikerul a csoportomnak maganhajot szereznem a kihirdetett artartomanyon belul. Hagyomanyos fahajo, akkor indul, amikor erkezunk. Mi kell meg? Ebed. A kikoto turistacsapda latvanyatol menekulve a sarki hentest kerdezgetem, hogy hova menjek argentin husokat enni, ettol a helyrol eltero kornyezetbe, ahol a helyiek esznek. Elkuld a Benito nevu egeszsegesen koszos kisvendeglobe a vonatallomassal szemben.
Ez az en helyem. Arak rendben. Az oreg pincer kedvencet ajanlja nekem, ami csak marhahus lehet, mert ezert vagyok itt. Itt nem fuszerezik a hust argentin modra, csak soban sutik ki vagy meg, aztan hozza burgonya es/vagy salata meg egy kis kivalo argentin vorosbor. A hus belseje veres altalaban, de nem is szoktak megkerdezni, hogy hogyan kerem en meg hagyom, hogy ugy csinaljak, ahogy ok szeretik. Errol szol az utazas szerintem. Nem hiszem, hogy meg fogom ezt unni 1 het alatt, bar az eddig eltelt idoben mar megettem egy kisebb borju mennyisegu hust. Olyanokat is, mint marha vekonybel szeletek tartalmukkal egyutt kisutve. Na az utos volt. Ezt ugy hivjak, hogy chinchulin (csincsulin) es kellett hozza egy kis fejmunka, hogy megegyek belole kettot.
Az oregtol jovet ratalaltam a parkolo turistaszallito buszokra. Az elso sofor aludt. A masodikkal azonnal targyalasba kezdek, hogy mennyiert hozna ki es vissza meg a vegen buszpalyaudvarra az en kis 14 fos csoportomat. Meg is allapodunk eleg gyorsan. Megadom a cimet, bemutatkozunk, telefonszam.
Tigre ket ora alatt le is volt rendezve. A hajoutat nem probalom ki, mert egyreszt nem annyira izgat, masreszt ket nap mulva mennem kell ra amugy is, jobol is megartana a sok. Eleget utaztam en mar ahhoz, hogy az oreg koszos kis vendegloje, ahol csak helyiek vannak jobban lekosson. Vissza fele vonattal megyek, ami kb. fel ora alatt BsAs-be visz be. A csoport full luxussal mehet 5 oras varosnezessel egybekotott maganhajokazasra. Sehova nem kellett telefonalnom, foglalnom, fizetnem Internet meg lofaszkarika elore es ez egy viszonylag merev latin orszag. Guatemalaban ehhez kepest ugy megy minden, mint a karikacsapas. Na ezt probalja meg valaki a nemeteknel, vagy Ausztriaban, de itt meg hala Istennek elnek az emberek, ezert szeretek en itt lenni.
Comments
Add a Comment
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Csincsulin ide vagy oda, sajnálom, hogy nem téptem ki a szívedet Tikalban. 🙂 A hajókázás, az smafu, már csak a néprajz, meg a duhajkodás érdekli a Herr Reiseführer-t… hogy oda, ne rohanjak. 😛