Elizabeth GYIK

Gyakran ismételt kérdések Elizabeth-tel kapcsolatban. Az elsők közé tartozik, hogy hogy érzi ő itt magát és hogy tetszik neki Magyarország. Lássuk!

Elizabeth hogy érzi magát Magyarországon az eltelt idő után?

Nyilván az eredeti célom az volt, hogy nyáron érkezzen ide és így kevesebb drasztikus különbséggel kellett volna szembenéznie, olyan körülményekkel (fagy, sötét, köd, zimankó), ami még a magyaroknak is nehezükre esik. Ez a magyar konzulátuson nem sokakat hatott meg, tehát így alakult. Innentől kezdve egy cél lebeg a szemünk előtt, ill. most róla lévén szó az a célja, hogy itt legyen velem és ezt az egészet végigcsináljuk. Tehát ehhez képest szinte teljesen mindegy, hogy hol tartózkodunk. Ha a Marson egy szkafanderben kellene kivárni az állampolgárságig eltelő időt, akkor az is OK lenne.

Fotó: Elizabeth első hóembere, amit édesanyámmal közösen csináltak, amolyan dupla kihívásként.

Ehhez képest csak annyi történt, hogy hideg van és sötét, nincsenek itt a régi ismerősök, minden új és néha esik a hó, ami kifejezetten feldobja a dolgokat. Ez kb. olyan nagy élmény neki, mint egy átlag magyarnak a télből trópusi tengerpartra menni. Ahhoz képest, hogy az első héten az időeltolódás miatt szinte csak sötétben léteztünk, köd volt és zimankó, ez nem látszott a hangulatán és a mai napig sem látszik. A hideg miatt alig panaszkaodik, azt én sem bírom sokkal jobban, mint ő. Érekes kisérlet az, hogy egy karibi ember vidámsága ilyen körülmények között mennyi ideig tart ki, tehát genetikailag kódolt-e, kulturálisan kondicionált, vagy csak az ottani napsütésnek köszönhető. Tény, hogy arrafelé kevés a depressziós ember.

Másik fontos szempont, hogy ez nem egy kis utazás, hanem egy hosszú menetelés kezdete. Tehát a neheze még hátra is van.

Fotó: Mi ketten a havazásban.

Hogy tetszik Elizabeth-nek Magyarország?

Természetesen itt minden más, mint odahaza. Itt rendezettek a dolgok, minden pontos, a közlekedés sokkal udvariasabb és egy lepukkant külkerületben is több történelmi épület van, mint Santo Domingo magjában összesen (kis túlzással). A lakásunkban minden van, folyik a csapból a víz, működik a hűtő és mindig van mit ennünk egyelőre. Ez mind nagyon szép és új. Viszont minden merev és rideg, Latin-Amerikához képest sokkal személytelenebb. Nincs az a közvetlenség, az a löktető élet, ami ott annyira fel tudja dobni az embert. Kérdés, hogy hosszú távon ezek mennyire befolyásolják az élet minőségét. Mikor kezd majd el hiányozni a dudálás, a zene a buszon, az, hogy odakurjantok a jegyszedőnek és megáll a busz. Sajnos a kettőből nem lehet egy egészséges jót összegyúrni, mert akkor én máris odaköltöznék. Ezek nekem is hiányoznak, nem csak neki.

Ezen kívül az ételek ráadásul furcsák, bár már találtunk egy boltot, ahol lehet kapni elérhető áron plantánt (főzőbanán) és maniókát. Sok mindent meg kell még szokni, valami könyebben megy, valami nehezebben. Egyik komolyabb kihívás a mák, ami édességkultúránk lépten nyomon felbukkanó része.

kiegészítés következik…

Comments

comments