Fordítás kész, mehetünk az anyakönyvezőbe

Ott tartottunk, hogy az Apostille hitelesítést is le kell fordíttatni spanyol nyelvről, ami legutoljára még világnyelv volt. Sajnos az EU-ban meg itt nem hivatalos nyelv.

Irtam is egy e-mailt az OFFI-ba (Országos Fordító és Fordításhitelesítő iroda), – minthogy ezt kérték is, hogy csatolják legyenek oly szívesek a hitelesítés hiteles fordítását is. Az e-mailre, mint Magyarországon általában válasz 1 hét múlva sem jött. Egy üzleti kultúrával rendelkező helyen/országban még a széket is elárvereznék egy olyan vállalkozás segge alól, amelyik nem válaszol levelekre, de itt erről szó sincs. Ez a hitvány rablószervezet monopóliumának teljes arrogáns tudatában még arra a levélre sem válaszol, amelyben megkérdezem, hogy több tízezer forintos szolgáltatásuk kötelező igénybevétele folyamán vajh elvárható-e az a minimális követelés, hogy válaszolnak egy megkeresésre.

Szóval erre telefonáltam, és szóban megtudtam, hogy már kész a fordításom, jöhetek érte a megbeszélt időpontban és vihetem az Apostille hitelesített házassági anyakönyvet hiteles fordításával együtt. Ha válaszoltak volna, nem kellett volna telefonálni és a hölgynek sem kellett volna keresgélni a fordításomat egy másik szobában valahol. Erre a felvetésre megsértődtek és lecsapták a kagylót. Mást nem lehet elvárni a kommunizmusban kondicionált sötét varjaktól, akik kevés kivétellel az ügyfelekkel történő kapcsolatot dominálják.

Ma vettem át a dokumentumot és mikor a kasszához fáradok, mondja, hogy 10.670 Ft lesz. Gondolom ebből lejön a 6.000 Ft előleg. NEM! Tehát rövid csodálkozás után a következő dokumentumért 16.671 Ft-ot vizettem:

fotó: A jobb szélen látható 1 oldalas dokumentumról van szó, a baloldalit már az iroda csatolta.

Mindezt úgy, hogy a lehető leghoszabb határidőre kértem egy 1 oldalas dokumentum fordítását, azaz a legolcsóbban. Mi lett volna, ha sűrgősséget kérek? Mindjárt meg is kérdeztem, hogy nincs-e munkaerőfelvétel, mert akkor keresni is valószínűleg jól lehet itt, hisz még pár oldalacskát lefordítok és mehetek havat lapátolni. Költség: 10.670 Ft.

Meg kell jegyeznem, hogy minden fillért megér ez a procedúra. Már rég elhatároztam, hogy végigviszem ezt az ügyet, akármi is lesz. Egy ember szabadságáról van szó, amit az Európai Unió még mindig pénzben mér. Ha van elég pénzem, keresek és van lakásom, akkor megválthatom a feleségem szabadságát, tehát megkaphatja azokat a jogokat, amik nekem járnak. Ha nincs elég pénzem, akkor nem. Vannak kívánatos vendégek az Európai Unióban és vannak nem kívánatosak. Utóbbiba véletlenül azokból kerülnek ki, akiknek nincs megfelelő anyagi fedezetük (lakás, állás, bankszámlafedezet). Annak esélye, hogy ebbe a csoportba tartozik valaki Latin-Amerikában a bőrszín sötétedésével arányban növekszik (Kuba kivételével, amely az egyetlen ország a kontinensen, ahol gyakorlatilag nincs rasszizmus), tehát ha így vesszük az Európai Unió továbbra is a gyarmati rendszerben kialakult piramis (amit elődeik hoztak létre és kényszerítettek a meghódított és leigázott, ill. behurcolt emberekre) tetejét támogatja az aljával szemben, miközben álszent és szemforgató módon az emberi jogokról pofázik, úgy hogy mai gazdagságát az elnyomott népréteg őseinek kizsákmányolásával/kereskedelmével/rabszolga sorba döntésével szerezte. Minél többet foglalkozom ezzel a kérdéssel annál nagyobb megvetéssel nézek erre a rendszerre, mert jóérzésű, tisztességes embernek, szerintem ettől ki kell, hogy forduljon a gyomra.

A legjobb dolog európaiként élni Európán kívül, ahol a szabályok és az adók nem folytanak teljesen meg és az ember életére nem telepedik rá egy hideg embertelen kontrol, amely önmaga fentartására törekszik. Ezzel szemben az egyén mozgás és szólásszabadsággal, valamint sok privilégiummal rendelkezik. Aki ezt kipróbálta már, valószínűleg egyet fog érteni ezzel, aki nem, az valószínűleg nem érti teljesen miről beszélek. Robert F. Kennedy egyik beszédében azt mondta, hogy a GDP mindent mér, csak azt nem, amiért élni érdemes. Latin-Amerikában azért érdemes élni, amit a GDP nem mér, ezért lényegtelen, hogy mekkora az adott ország GPD-je, azaz mennyire szegény, mert nem ettől függ feltétlenül az ott élők boldogsága.

A fenti szabadságot fogom megadni a feleségemnek, ha tetszik nekik, ha nem. Ő innen el nem megy, ha kell magamhoz láncolom.

Ebben az elszántságban görgettem tovább a történéseket és jelentkeztem be az anyakönyvezésre, ami tulajdonképpen a külföldön kötött házasság honosítását jelenti. Szerencsére nagyon jó ismerőseim vannak a területen, tehát ez zökkenőmentesen zajlott. A feltételek a következők:

– a házassági anyakönyvi kivonat Apostille hitelesítéssel ellátva, hiteles magyar fordítással. (megvan)
– a vőlegény születési anyakönyvi kivonatának bemutatása. (megvan, mert elfogadják még a vöröscsillagos igazolványt)
– mindkettőjük személyes megjelenése érvényes személyazonosító igazolvánnyal, lakcímkártyával, illetve a feleség az útlevelével. (teljesíthető)
– tolmács, aki nem áll rokonsági viszonyban a házastársakkal. (megkértem egy barátomat, akit elfogadtak)

Bizakodva indulok tehát a hétfői anyakönyvezésre, majd onnan a bevándorlási hivatalba. Ez utóbbi az anyakönyves ismerősöm előzetes elmondása alapján fájdalmasan hosszadalmas és drága procedúra lesz. Most ennyi…

Comments

comments