Elizabeth megérkezett

A rossz időjárás miatt 6 óra késéssel indult a gép Santo Domingóból. Elizabeth reggeli csatlakozása Madridból Bécsbe indult volna reggel 9-kor, amit a késés miatt nem érhetett el. Bár nem egy látványosan ideges típus, az izgalomtól és attól a félelemtől, hogy a spanyolok vajon beengedik-e már napok óta hányt és rosszul érezte magát.

Sokan nem tudják ezt, de a vízum csak úgy, mint az Amerikai Egyesült Államokba szóló csak arra jogosít fel, hogy a határig eljusson valaki. Ott a hatóságok minden további nélkül felülbírálhatják a konzulátus döntését és megtagadhatják a belépést az EU területére és horrortörténetekből nem kevés akad.

Bécsbe kölcsön kellett kérnem egy autót, mert téli gumi nélkül nem lehet cirkulálni az országban és olyan nekem nincs. A bécsi reptér és az Iberia egyöntetűen nem vettek fel a telefont, hogy információt adjanak feleségem várható érkezéséről, ez utóbbi semmilyen országban, ahova a skype megengedte a hívást. Percenként jó sokért viszont zenéltek nekem. Ebből elég is volt, tehát kimentem Bécsbe, hogy majd kivárom az érkezést, lesz ami lesz.

A légitársaság Bécsben sem volt informatívabb, mondván, hogy nem tudnak utasok hollétéről információt adni, legyen az a feleségem vagy akárki, ha nem egyezik meg a családi nevünk. Mondom, most napokig üljek itt, várva, hogy mikor érkezik meg, mert telefonon nincs vele kontaktusom (az SMS, amit küldött nem érkezett meg). Azt sem tudom, hogy beengedték-e az EU-ba, vagy deportálták. Természetesen nagyon „sajnálták”, azt tanácsolták, hogy várjam meg a következő madridi gépet, ami feltehetően 5-6 óra késéssel érkezik. Király. Mondom ez a szivatás (welcome to the „free world”) már csak hab a tortán. Elkezdtem neki mondani, hogy miken mentünk keresztül és most felhivhatom a családomat a 80 éves apám, hogy faxolják át a házassági szerződésünket pénzre és idegeskedésre való tekintet nélkül, mert az eredeti házassági anyakönyv a feleségemnél van, ti. anélkül be sem engedik az EU-ba. Nem gondoltam, hogy a reptérre is házassági papírokkal kell mennem. Jó, erre a perui (akcentusa alapján) ügyfélszolgálatos hölgy bevállalta, hogy illegálisan utánanéz az adatoknak. Ha spanyol lett volna esélyem se lett volna, de ő valószínüleg értette miről beszélek. Megtudtam, hogy Elizabethet becsekkolták az esti gépre.

Az exorbitális parkoló díjak (3,5 Euro óránként, a házban valamivel olcsóbb) bevállalása helyett a közeli Billa parkolójában vészeltem át az időt este 10-ig (ez nagyon jó kis hely ajánlom másoknak is), közvetlenül a csak ügyfeleknek fenntartva és elvontatós irgumburgum tábla alatt. A WC kicsit kínosan zajlott az elég nagy forgalmú helyen, de még mindig nem érkeztem meg Haitiból.

Elizabeth egy lengyel fickó telefonjáról értesített, hogy megjött, mert az infóban valami teljesen mást hallottam, így még a parkolóban aludtam a hívás idején.

A reptérről kifelé jövet annyit tudnék tanácsolni, hogy ne veszítse senki el a parkolójegyét. Velem úgy esett meg, hogy az izgalomtól bizonytalan, elfagyott kézzel próbáltam betömni a sorompó automatába, mikor kifujta kezemből a szél egy olyan kupacba, ahol kb. 50 elhasznált jegy volt. Így nem tudtam kijutni, mert mindegyikre megtagadta a sorompó felemelését az a szájba…..t automata, és egy rövid idő múlva elegem is lett a játékból. Egy normális helyen, ahol emberek élnek meg lehet az ilyet beszékni, de itt elküldtek a parkoló épületek mögött található alagútrendszeren át a világ másik végére. Miután 6 alagúton, folyosón és lépcsőn is átmentem a kisértetiesen üres épületekben, megtaláltam azt a goromba osztárokat, aki minden sirálmomra, csak annyit tudott mondani, hogy „Who ist die karte?”. Anyádat! Menjek vissza a kocsi papírokért meg az útlevélért és 3,50 lesz (egyébként welcome to the „free world”). Vissza az alagutakon a parkolóba, 3,50 kifizet és egyébként meg „Wir wünschen frohe Weihnachten und ein gutes neues Jahr”.

Szerencsére Eliza mióta Európában van már jobban érzi magát.

Comments

comments