Megérkezünk Haitiba

VIDEÓ! Kivancsi voltam, mi valtozott az elmult masfel evben ebben az orszagban. Kivancsi voltam arra is, hogy a Dominikai tarsadalom alaposabb megismerese utan milyen velemennyel leszek a kontinens legszegenyebb orszagarol.

Beleptunk hat a hataron, ahol a szokasos azonnali lehuzo valtoember vart bennunket. Motortaxisok koroztek korulottunk. A hatart modernizaltak jelentosen. Volt mar egy fogado fulke es itt mar nem usztuk meg a 10 dolcsis lehuzast, amit kenytelen kelletlen kikohogtunk. A pecseteles utan taptapba tomoritettek bennunket es elindultunk a fovaros fele bizakodo es pozitiv hangulatban.

videó: Port au Prince-ben a taptap fedélzetén.

Port au Princeben, Elizabeth spanyol haverja, pontosabban a katalan Jordi vart bennunket. Addig viszont meg hosszu volt az ut. A falvakon athaladva nekem az volt a benyomasom, mintha valamivel tisztabb lenne a kornyezet. Ez kedves utasaimnak nem tunt fel, mivel eloszor jartak erre es nyilvan a szemetdomb es a kisebb szemetdomb kozott nincs olyan markans elteres, hogy az a kulturaltsag latszatat keltse.

Delutan erkeztunk szereny korulmenyek kozott a fovarosba, ahol a haitiak szokasos piaci surgolodese fogadott. Ezt kb. ugy kell elkepzelni, mint ahogy a filmeken lehet latni egy afrikai nagyvaros emberaradatat. Talpalatnyi hely sincs a hangyabojkent hompolygo feketek aradataban. Mindenki arusit valamit, bar vasarolni senkit nem latunk. Platos kocsink nagy sebesseggel es dudalva halad at a tomegen. Par jobb sorsra erdemes rendezett epuleten kivul csak a szemetdombok es jarhatatlan katyus utak latvanya. Egy-egy megallonal fel-le szallnak emberek. 1-2 utas „blanc” (feher) felkialltassal megtagadja a felszallast, mikor meglat bennunket. Kb. annyira lehetunk felelmetesek, mint 3 neger a tajgan 1915-ben. Elizabeth nyilvan nem kellt ekkora megrokonyodest.

videó: Port au Prince-ből Petion Ville-be taxival most már hatan.

Nem kell ezen csodalkozni, itt feherek maximum ENSZ kocsikban kozlekednek, esetleg sajat terepjaroikban, szinte sosem taptapon elegyedve. Sokan azonban integetnek nekunk. Alapvetoen jo a benyomas.

Kitesznek a „buszplayaudvarnal”, amit ismeroskent udvozolhetek. Penzvaltas. Mar elfelejtettem, hogy itt a virtualis 5 gourd=1 haiti dollarral bonyolitjak az eletet, amit aztan kenyuk kedvuk szerint kevergetnek, hogy a vegen nem lehet tudni mennyibe is kerul valami, foleg ha az amerikai dollar is kepbe kerul es mindezt francia kreol nyelven. Mikor felhivjuk Jordit majdnem elejti a kagylot annak hallattan, hogy nem legkondis busszal, hanem mezitlabas taptappal erkeztunk. „Ez igen, ide mindenki csak direkt jarattal jon”. Fogjunk egy taxit, mar 15 dolcsiert el is visznek Petion Villbe, a helyi rozsadombra. Ehhez limuzzint is adnak kerdesemre, azt feleli, hogy itt minden nagyon draga, ami persze nem jelent ujdonsagot.

videó: Tankolás közben… a sofőr pénzt kér üzemanyagra.

A masodik kocsi hajlando 400 gourdert (kb. 10 dolcsi) szoba allni velunk. Az elso ulesen csinos holgyutasa egyelore ismeretlen statusznak orvend. Hatul gornyedunk negyen. A sofor ordit mindenkivel, az eleve agresszivnak tuno kreol nyelven, majd hatranez es vihog rank. Mikor elkezdem filmezni meg inkabb erzi a szerepet. 1 oras dugozas es kemeny elmelkedo utan erunk a fovaros reszet kepezo Petion Villbe, ami mar egy kulturaltabb varos benyomasat kezdi kellteni. Az emberek itt is hompolyognek az utcan, de szep hazak es mereg draga szallodak jellemzik. Az egyik ilyennel ki is tesszuk a formas kis holgyet, aki egybol nyilvanvalo kuncsaftjahoz szalad a bejaratnal. Az urge nem tudja kifizetni a fuvart es londinertol ker kolcson peznt. A szalloda becslesem szerint ugy napi 200 USD-be kerulhet alaphangon. Itt laknak azok, akik a szegenyek megsegitesen „faradoznak”. Meglehetosen perverz egy olyan orszagban, ahol a napi kereset 1 dollar korul alakul. Nem egy ilyen szalloda van, hanem tobb tucat egy rakason.

Jordi kesve erkezik. Addig a sarkon vasarolt sultcsirkevel utjuk el az idot a szomszed lakohaz ejszakai ore jovoltabol, aki feher letunkre bizalmat szavaz nekunk es megengedi, hogy a teraszon leuljunk. Hiba volt reszerol, mert pillantokon belul rendkivul kulturalatlan allapotokat allitunk elo a dobozos csikekkel az erkezo arab es feher lakok megdobbenesere. Kap cserebe egy sort, ami nekunk is jol esik, mert Haitin mindent csiposen keszitenek el. A negyed akar Europaban is lehetne, hihetelen kontrasztot kepez ezzel a falakon kivuli haiti valosaggal.

videó: Na itt kezdődik a lényeg. Zsibvásár a Katedrális környékén. A felvételen látható emberek valószínűleg semmilyen képesítéssel sem rendelkeznek, de hihetetlen sebességgel javítják az elektronikus eszközöket. Érdemes egy pillantást vetni a végén a fekete forgatagra is.

Jordi szolgalati lakasa, egyszeru, de popec. Egybol otthon is erezzuk magunkat. Elokerulnek a magyar borok. Jordi szerint az biztos valami nagyon szar lehet. Erre nem sertodunk meg, hanem inkabb itatjuk a kivalo villanyi itallal, amire lathatoan valtozik a velemenye. Rovid interju utan sok minden kiderul rola es az orszagrol.

„Engem Haitiban fognak eltemetni”, nyilvan nem arra gondol, hogy fejbeverik egy sotet sikatorban, ami itt nem ritka az aramszunetek miatt es kihajitjak holttestet egy szemetdombra, hanem hogy megtalalta azt az orszagot, ahol jol erzi magat. Mindezt francia es kreol helyi zenekre meseli, amire lathatoan porog. „Gaga es Compa ezek adjak meg”. „Haiti fantasztikus orszag es nagyon biztonsagos. Itt nem lopnak es rabolnak az utcan, senki nem bant, nyugodtan lehet setalni szamitogeppel es fenykepzovel. En rendszeresen taptappal jarok es beszelgetek az emberekkel”… kozben szol a kreol zene… „itt nagyon boldog vagyok”. „Csak a korom fekete noket szeretem, nekem pl. Elizabeth tul feher”. „Rajottem, hogy nekem mi a jo es azt teszem”. Kiderul, hogy volt egy kubai felesege. Mire megkerdezem, hogy milyen szinu volt, meseli, hogy „termeszetesen fekete”. 6 evet elt Hondurasban, lakott Kubaban es „Spanyolorszagba en vissza nem megyek.” Mire megkerdezem, hogy egy spanyol novel el tudna-e kepzelni az eletet, „termeszetesen, mert vannak Spanyolorszagban is mar feketek, akik spanyolnak tartjak magukat”…

videó: Ez sem gyenge. Áthajtunk Port au Prince történelmi belvárosán, amire ráférne egy kis takarítás. Ráadásul Jordi egyirányú utcába hajt be. Ki a fenét érdekel ez itt? Hát a rendőrt, aki pont most jön velünk szembe.

Egy szervezetnek dolgzik, ami nyomorgo hegyi haitiaknak tanit mestersegeket, hogy hogyan keveredjenek ki a szegenysegbol. A haitiak nagyon szorgos emberek, de tanulatlansaguk folytan orok szegenysegre es megalaztatasra vannak itelve, amig nem tudjak energiajukat hatekony termelesre forditani. Masnap erre konkret peldakat mutat nekunk, mikor a Kenkoff nevu telepulesen a helyi eroditmeny romjaihoz latogatunk. Kicsi gazdasagokat latunk es nagyon szep tajon haladunk. Az utolso fuggetlensegei csata evforduloja munkaszuneti nap es a fiatalok bulizni erkeznek az eroditemnyhez. A varosban szokatlan nyugalom fogad bennunket. A parkokban emberek setalnak csaladostul, talalunk par teruletet, ahol nem borit el mindent a szemet es ez nagyon kellemes meglepetes szamunkra.

A nemzeti muzeumban ismerkedunk az orszag tortenelmevel es dokumentumaival. Haiti volt az elso orszag, amely kivivta fuggetlenseget es felszabadult a rabszolgasag alol. Oket nem felszabaditottak, hanem legyoztek a franciakat es kikialtottak az elso feketek altal lakott koztarsasagot a Foldon.

Délután a teljes várost lezárták a forgalom előtt. Gyakorlatilag kettévágták a várost, hogy a bevárosban szabadon lehessen gyalogolni. Ez úgy érték el, hogy közben a város egyik végéből semmilyen úton ne lehessen eljutni a város másik végébe. Valószínűleg nem modellezték számítógépen a lezárások várható hatásait. Miután a város másik végén rekedtünk és végigjártuk az összes elképzelhető lehetőséget, majd a rendőr sem tudott megoldást a problémánkra, tanácstalanul várakoztunk egy zsákutcában. Ekkor az egyik motorosrendőr leállította forgalmat és átvitt minket a lezárásokon. Talán segített, hogy fehér kocsiban ültünk, mint általában az ENSZ alkalmazottak. Általában itt a fehér emberek fehér kocsikban ülnek. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy petákot sem fogadott el rendőri felvezetés után. Életemben másodszor utaztam rendőri felvezetéssel Kolumbia után.

Comments

comments