Ámokfutás, majd evakuáció Haitiból – még a Dominikai Köztársaságban

ÚJ! VIDEÓ! Egyedul vagyok Jarabacoaban, a dominikai hegyvideken. Azert jottem ide, hogy lerendezzem az elkovetkezo hegyi turank reszleteit. Mar ismeros a hely, 2 eve voltam erre, ezert a varos masodik legolcsobb szallasa fele vettem az iranyt. A legolcsobbat nem mertem bevallalni, eleg volt egy pillantas kivulrol is.

Szallasom a Hotel Junior nevet viseli. Tartozik hozza egy hasonlo nevu kricsmi is. Mikor annak idejen itt aludtam mindennaposak voltak a verekedesek a helyszinen. Kurvak es reszegek orditoztak a nyugalmat igero esti orakban. Nem meglepo tehat, hogy a realisnak mondhato 250 pesot gomboltam le a szobanak csufolt belterert. Az interiort valoszinuleg nem belso epitesz tervezte, becslesem szerint egy nicaraguai kamionsofor is hatrahokolt volna az ajto kinyitasa utan. En kivalasztottam a harom kozul a legkevesbe rossz szobat es elhelyezkedtem. Csillagokrol a szallas kapcsan nem beszelhetunk, hacsak a rogzites nelkuli WC ajtot nem vesszuk figyelembe, ami a fejemre zuhant mikozben a dolgomat vegeztem magaval rantva a zuhanyzo fuggonytartojat, egyuttal feltarva elottem a zuhanyzotalca szerepet betolto muanyag mosoteknot.

Az epuletet kivulrol kifestettek, beltere azonban valamivel baratsagtalanabb lett, megkozelitve egy kulso angyalfoldi berkaszarnya ciganyoldali hatso lepcsohazat (ilyet is lattam mar, meghozzá eleget). A 24 oras nyitvatartas nem eppen csaladi panzio, B&B profiljat erositi, amit a folyosot takarito, hasa nagyobb mint a logo tetovalt melle szerkezetu kozonseges neger takaritono latvanya is megerositett. Nem baj, sporolni kell.

Az agyat letakartam sajat repulogeprol zabralt pokrocommal, atvettem a szappant, visszautasitottam a WC papirt es a törülközőt, majd tavoztam. Sok minden tortent azonban a mai napig.

videó: Kocsikázunk az Oviedo-tónál, miután derékig sűlyedtünk a mangrove mocsár sarában.

Barbaraval es Sandorral, ket bator utasommal indultunk el a Dominikai Koztarsasag es Haiti felfedezesere. En, mint koltsegteriteses onkentes idegenvezeto szerepeltem a listan. Elso soforunk a holland volt, aki behozott bennunket a repuloterrol, majd a peruival mentunk 1 napos kirandulasra a Bani kornyeki homokdunek es sobanya felfedezesere. Mikozben Elizabeth az utolso tanfolyamnapjan volt jelen az iskolaban, utba ejtettuk a Lonely Planet altal csodalatosnak leirt Pomier barlangrendszert, amit nem a tetova utazoknak talaltak ki. Tablak nem jelzik San Cristobal varosanak eme kiemelkedo nevezetesseget. A nemzeti parkot utcai kerdezgetessel jo egy oras keresgelessel kozelitettuk meg a hegyekben, ahol a bejarat elott meg egy kulszini meszkobanyan is at kellett hajtanunk. Ezen az akadalyon meg szerintem senki nem jutott at.

Megerkezesunkkor az or azzal fogadott bennunket, hogy a taino rajzokat rejto barlangot latogatok nem tekinthetik meg. Nyilvan ez az opcio nem volt elfogadhato szamunkra, ezert hamar kiderult, hogy 200 pesoert szivesen korbevezet bennunket egy szentjanosbogar lampaval az amugy teljesen sotet barlangban. Meg kell jegyeznem, hogy ez csak elonyere valt a helyszinnek, mert 150 hawaii inges dagadt gringoval torteno sorbanallas egy taino rajz lefotozasaert lenyegesen csokkentette volna a park varzsat. A kornyezet nagyon szep volt es elegdetten tavoztunk.

Masnap immar Elizabettel kiegeszitve folytattuk utazasunkat az orszag keleti reszebe, Barahona varosaba. Ez az a terulet a Dominikai Koztarsasagban, ami a leginkabb hasonlit a szomszedos Haitira, bar arra semmi sem hasonlit igazabol. Itt a legnagyobb a szegenyseg, a munkanelkuliseg, ez az orszag legkevesbe latogatott terulete. Meg kell, hogy mondjam meltanytalanul.

Rovid keresgeles utan egy eszelosnek latszo figura plankolt fel bennunket. Az a tipus, akit egyedul messze elkerulok. Aki angolul szol a turistahoz, attol ebben a regioban nem igazan lehet jora szamitani es ezt a lecket az ember viszonylag hamar megtanulja. Mivel azonban masnapra transzportra volt szuksegunk, ezert „megbiztunk” benne. Pillanatokon belul eloallitott egy poffeszkoedo alakot, aki potom 200 dollarert hajlando volt egy napos kirandulast lebonyolitani a kornyeken. Ez a pozicio sajnos nem volt alkura sem erdemes, ezert mas utvonalon indultunk el.

videó: Egy rinocérosz leguánt zavarunk meg az úton, amely láthatóan izgalomba került. Így is percekig tartott neki, míg átért a másik oldalra. A zene a kocsiból szólt, nem vursliban voltunk.

Motoconchoval erkeztem a helyi taxiallomasra, ahol nyuzsgo forgatag fogadott, izzot a diszpecser vonala es szemlattomast alig gyoztek autoval a forgalmat. Ez lett volna a normalis, e helyett izzadt kover emberek soroztek es dominoztak egy csurre emlekezteto szobaban. Mikor felvetettem, hogy az Oviedo-tohoz kivanunk menni utba ejtve a Sasok-oblet (Bahia de las Agilas), ami a ket valamire valo latvanyossag a kornyeken, akkor a tablazatbol elohoztak nekem egy kozel 300 dollaros arat. Mikor emlitettem, h nem egy hollywoodi filmsztar volnek, bar koszonom a bizalmat, hanem egy hatizsakos turista, akkor sajnalatukat fejeztek ki es hatatforditottak a munkanelkuliseg homalyaban. Nem alltunk jol.

A motortaxissal tortent beszelgetesbol kiderult, hogy egyszeru fuvarosunk csaladjanak birtokaban van egy teherauto, amivel kokuszdiot szoktak szallitani a Haiti hatarra. A platon akar 20-an is elfernek es elerheto aron igenybeveheto szemelyszallitasi celokra is. Mire visszaertem a parka a varakozo tarsasag (Barabara, Sandor es Eliza) azzal fogadtak, hogy a felorult alak tovabb eroszakoskodik es egy a „nemet” nevre hallgato figurat keritett elo, aki autoberlessel fogkalkozik. Ki lehet az a nemet, aki ebben a porfeszekben probal autokat berbe adni? A nemet, „Franz” nevu osztrak volt, aki 60 USD-ert porgettett egy kis autot, ami jelen konteksztusban valoszinutlennek tunt, a VISA kartya lehuzasa annal inkabb. Felszalltunk a platora a korom sotetben es a „nemet”-re biztuk magunkat. Franz megallt kulonbozo helyeken es kvazimodo jarasaval pakolaszta a teherautora a kulonbozo javakat, mikozben hozzank egy szot sem szolt, majd elhagytuk a varost es vak sotetben robogtunk fel orat ismeretlen celunk fele. Egy duloutra erve felmerult bennunk a „kezeit csonkolom” feketeerdo szervklinika kepe is.

Meglepoen tiptop szallodaba erkeztunk a tengerparton. Fellelegeztunk. A komlexumban ertelmes emberek es tisztasag fogadott. Kidertult, hogy Franznak volt magyar baratnoje es a vasfuggony moge jart huncutkodni annak idejen. 16 eve el a szigeten helyi felesegevel. A popec szallo tulaja norveg volt, ezert minden tovabbi nelkul atadtam bankkartyamat (magyarnak max. kp-t adtam volna utolag) es kigordoltunk a automatavaltos kisautonkkal szallasunk fele.

Este unnepi keretek kozti pizzatapsolas kozben poenkodunk azzal, hogy megint megjelenik a felorult es tovabb zaklat bennunket. 2 perc mulva remalomkent allt az asztalunk mellett azzal, hogy nagyon surgosen kapcsolatba kell lepnunk a szalloval, mert az autot vissza kell adni. Hogy talalt rank az talany, de rajtunk kivul a varosban nem nagyon lehet turista. Megjelent Franz is, aki azzal erositett ra, hogy nincs az auton ervenyes biztositas, a szerzodes ellenere, tehat nagy rizikot vallalunk az utazassal. Ezt megfuszereztek azzal, hogy telefonon hivogattak a szallobol, hogy azonnal vigyuk vissza a jarmuvet.

Mivel csereautot nem tudtak felkinalni a kockazat mellett dontottunk es remek napot zartunk. Az Oviedo-to magrove mocsarban gyalogturara mentunk helyi vezetessel. Ez dobbenet volt, terdig sulyedtunk az iszapba, kozben a to madarvilagaval ismerkedtunk, s a sosto fantasztikus szineivel kapraztatott el bennunket. A Bahoruco Nemzeti Parkban 1000 meter fole emelkedtunk, atszeltuk a fenyoerdot es leneztunk a teljesen lakatlan volgybe 600 meterrel alattunk, amit Pelempito katlannak hivnak. A Sasok-oble is megvolt, bar a csonakazasra mar nem jutott ido, igy hazafele megalltunk egy szep tengerparton. Ha a szemetkupac es a viskok nem lettek volna ott, akkor azt mondanam a viz szine alapjan, hogy Cancun. Perc pontosan gordultunk vissza a norveg szallasara, ahol mindent rendben talaltak es elnezesunket kertek az incidens miatt. Mint kiderult az alkalmazottak a tulaj kocsijat adtak ki az engedelye nelkul, ezert jottek el ezzel a biztositas szoveggel, aminek azonban nem doltunk be. Szerencsenkre.

videó: Teherautónk platóján robogunk a mágneses pólus nevű látványosság felé.

Masnap reggel a motortaxis vart minket korabban vadonatuj, kivalo muszaki allapotnak orvendo teherautonak bemutatott jarmuvevel, szereny szallodank bejaratanal. A vadiuj pokhallos uveg mogul apa es fia mosolyogtak rank. Mar amit a fenytoresbol ki lehett venni. Elnezest kertek, hogy a heti rendszeresseggel atvizsgalt teherszallitora nem tudtak ulopadokat keriteni, igy a platon kell majd utaznunk. Ez belefer. A benzinkutnal tankoltunk uzemanyagot es ami gyanus kellett volna, hogy legyen egy kis fekolajat is. Mikozben a fulkeben utaztam, hogy Carlost eligazitsam az utvonallal kapcsolatan meg kaptam egy kisebb eloadas az auto valodi kepessegeirol, valamint hogy mennyire odafigyelnek ra. Mindezt vad gesztusok es eros, hivataloskodo bizonygatas tarsasagaban. „Ez a fuvarozo egyseg nemzeti viszonylatban mindenhova elmegy es sosem hagy cserben”. Feknyomas mondjuk nem volt, mert Karcsi pumpalva es motorfekkel ment neki a lejtoknek. Fel ora mulva mar teljes generallal alltunk be egy szerelomuhelynek latszo vallakozas udvarara.

Munka latszatat keltve tizeneves forma kisfiu rohangalt fel-ala egy nem merethelyes ekszijjal. Csuszik az ekszij modjak. Ezt Carlosnal mar korabban is megallapitottuk, de lelkesedese es kedvessege alapjan nem tudtunk ra haragudni. Irdatlan szegeny csaladbol szarmazik. Mikor nala voltam a teherautot megnezni, a sotetben a jarganyt ugyan nem nagyon lattam, de a doledezo viskot, amiben lakott igen. Motortaxiskent napi 200 pesot (kb. 1100 Ft) keres bevallasa alapjan, mar ha szerencseje van. Rossz napokon nem jon ossze annyi. 25 pesos tankolasa utan ezt el is hittem. Ebbol tartja el feleseget es gyermeket. Nagyon orult ennek a munkanak, amivel kis alkudozas utan 2500 pesot vihetett haza csaladjanak, aminek egy kis reszet persze a szervizben hagyta. A csalad buszkesege a novere, aki Spanyolorszagba ment ferjhez es egy szupermarketben kapott munkat.

1 oras veszteseggel robogtunk tovabb a haiti hatar fele. Megalltunk a Polo Magnetico  nevu latvanyossagnal, ahol az optikai csalodas folytan az autok es a sorosuvegek „felfele gurulnak” a lejton. Ehhez kellett egy kis kepzeloero, ami Carlosnak persze megvolt. Mi azert hunyoritottunk kicsit, de nagynehezen atment. A taino rajzoknal (Caritas, azaz arcocskak) Karcsi gyermeki lelkesedessel rohant fel a bejarathoz, mikor megigertem neki, hogy en lentmaradok es vigyazok a teherautora. „Ocsem ez tortenelmi hely, ezt meg Kolombusz elott rajzoltak az indianok”. En meg mar amugy is lattam.

Jimaniba, a hatarhoz erve mar ranktort az atkeles elotti izgalom. Ezt a helyet sem hasonlitanam a Festetics kastely kertjehez. Derekig ero hulladek, a kornyezo laposbol rotthato buz es hompolygo fekete ember forgatag fogadott bennunket. Carlos kifizetve, arcan az orom. O volt az elso dominikai motortaxis, aki azt mondta nekem akkor, hogy annyit fizessek, amennyit realisnak erzek a fuvarert. Kapott is 100 pesot.

Csomagok le, be az emigracioba. Lehuzoemberek legyekkent zsonganak korul. Mindent megertenek, csak azt nem, hogy a szolgaltatast nem szeretnenk igenybe venni. Mondja a dobseggu felfujt majom bent az uveg mogul, hogy 10 dolcsi lesz fejenkent. Mondom azt miert? Visszatartja az egyik utlevelet. Kerdem tole, hogy hol van kiirva a hivatalos tarifa es azt ad-e errol papirt. Elizabeth most tanul, hogy az orszagaban micsoda alakok vannak. Rovid huzavona utan bemegy az irodaba es a fonokhoz keri magat. Nem halljuk a beszelgetest, de elmondasa alapjan a hivatalos „ha mar ilyen szepen kersz es ilyen csinos vagy, akkor menjetek” valasszal kapja meg az utleveleket.

Meg Haitibe be sem leptunk, eros kezdessel kavartuk fel az alovizet aznapra. Haitit egy kapu valasztja el Dominikatol. Belepes csak batraknak…

Comments

comments