Indulás Haitiba

Megérkezett két kedves utasom Barabara és Sándor. A szűk két hét múlva induló Dominikai Köztársaság, Kuba körutazásra korábban érkeztek. Ők voltak azok a bátrak, akik bevállalták a Haiti utazást. Ez igazi kalandtúrának igérkezik, egyedül már voltam az országban, de „csoportot” még sosem vittem arra. Nem az szokványos turistacélpont.

Egy charter Condor géppel érkeztek, ahol az utasok 99%-a karibi körutazásra indult, úgyhogy a hígagyú majomszigetlakók azonnal el is küldték a csomagjaikat a sétahajóra. 2 óra várakozás után már felmentem az irodába megkérdezni, hogy egyáltalán felszálltak-e arra a gépre. Tegnap érkeztek és már be is indult a verkli. Rumozással nyitotunk, a helyi szerintem legjobb rumot, a Barcelot minőségellenőriztük.

Ma elhúztunk az ország dél-nyugati részébe San Cristobalba, ahol a 2008-as Lonely Planet szerint egy belépődíjas barlangrendszer van, taino indián rajzolatokkal. Ebből az lett, hogy alig találtuk meg a területet, mert egy külszíni fejtésen keresztül kell megközelíteni, ami feletébb gyanusnak tűnt turisztikai mércével. Tábla sehol. Mire megérkeztünk az őr közölte, hogy évek óta nincs turista, mert be van zárva az egész nemzeti park. Persze hajlandó bennünket egy kis pénzért körbevinni a barlangban. Sokkal jobb, mint 30 dagadt gringóval nyomulni a fényképezni tilos táblák között.

Ezután húzás a Baniba a homokdűnékhez és a sóbányába, ami a vártnál sokkal jobban szerepelt. 20 négyzetkilóméteres tengerparti, sivatagra emlékeztető homokdűnék és szép kis tengeröblök jellemezték a területet. A nap végére a sóbánya döbbenetes esti fényben.

Legnagyobb meglepetésemre hihetetlen kedves emberek vettek ma minket körül. Útbaigazításban is minden harmadik összeszedte magát, ami nagyot javított az általam az országról eddig kialakított kétségbejtően negatív képen. Holnap indulunk Baraonaba, a haiti határhoz legközelebb fekvő nagyvárosba. Felpörögtünk.

Comments

comments