Csendes-óceáni hulladéksziget
|Mikor Costa Ricában dolgoztam önkéntesként megdöbbentett a tengerparton található szemét mennyisége. Olyan helyeken jártam munkám során, ahol több kilóméteres körzetben nem volt civilizáció és mégis minden nap egyre több hulladékot láttam a parton. A szokásos palackokon és apró morzsalékon, celuláris műanyag darabkákon, halászati eszközökön túl egészen nagyobb berendezések is partra kerültek. Pl. pár kilóméteren belül egy teljes számítógépes konfigurációt össze tudtam volna állítani monitorral, billentyűzettel, de volt hűtő is. Persze mindenütt jelen volt a mindent elborító apró műanyagtörmelék. Azóta mikor vásárlok, mindig odafigyelek, hogy minél kevesebb nem lebomló szemetet termeljek.
Azok, akik ilyet nem láttak, vagy nem érdekli őket, extrémnek találhatják, de szerintem egy kis önkontrollal és szelektív hulladékgyűjtéssel sokat tehet egy kisember is az ügy érdekében. Ha utazom is, igyekszem pl. visszaváltható italokat vásárolni, vagy vizet minél nagyobb tartályban. Még akkor is, ha az drágább. Ha nem utazom nem veszek ilyen termékeket, otthon szűröm a csapvizet. Magyarországon iható a csapvíz, ezt mintha elfelejtettük volna. Ha más nincs, akkor a sör szinte mindenütt betétes. A legtöbb nem fejlett országban nem megfelelő a szemét kezelése, ami azt jelenti, hogy egy jó része bekerülhet a folyókba, tavakba, tengerbe, ahol hatalmas károkat okoz. Azt gondolnánk, hogy a tenger végtelen, de már sajnos azt is teljesen tönkretette az emberiség. Erre sok bizonyítékot láttam saját szememmel, mikor természetvédelemben dolgoztam és a helyzet azóta sokkal roszabb lett.
Ezért aztán nem meglepő, de azért döbbentes az a 18x magyarországnyi területen hömpölygő szemétsziget, ami a Csendes-óceán közepén uszik. Erről egy érdekes cikk az Origón. A hatásáról az élóvilágra pedig egy másik (megdöbbentő fotókkal). Sajnos a Dominikai Köztársaságban, ahol mindenhez műanyag evőeszközöket adnak és mindent több rétegben is műanyagba csomagolnak, szelektív hulladékgyüjtést meg maximum a kukabúvárok végeznek, nagyon nehéz környezettudatosan élni. Guatemalában 5-6 éven belül is sokat értek a hulladékkezelésben, legalábbis ahhoz a szemétdombhoz képest, amit első utam során 2003-ban ott láttam. Elvileg tehát 10 éven belül is látványos dolgokat el lehet érni egy kevésbé motivált országban is, mint a Dominikai Köztársaság.
Comments
Add a Comment
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
János, baromi jók a posztok, az önirónia üt. A „tartáj”-t javitsd ki ly-ra légyszi, különben fizetned kell 10 Presidentét.