Házasságunk rémtörténete, holnap. 7. rész

Szerda du. 4-re van kitűzve az esküvőnk (magyar idő szerint este 10). Gratulációkat nem fogadok el, addig míg nem kaptuk meg a vízumot. Különbenis a gratulációkat továbbítom az európai hatóságoknak. Én csak a barátnőmmel akartam együtt lenni.

Ma elmentem az ügyvédnőhöz. Mutogatta a papírokat, hogy mi mindent csinált a házassági szerződés kapcsán. Körülbelül 30 oldalon volt vagy 70 pecsét, nem viccelek. Sajnos nem tudtam elhozni belőle egy másolatot. Aztán végigmutatta a költségeket és kiderült, hogy minden pénzt elköltött, amit a munkáért fizettem neki. Most azt mondja, hogy olyan olcsón dolgozott (80.000 Ft), hogy neki nem maradt szinte egy petákja sem. Sajnos nekem sem nagyon… bár ez nem sokakat érdekel. Na majd gondoljam meg, hogy mennyit fizetek még neki. Azt mondta lehet később is, ettől mindjárt jobb kedvem is lett. Gondolkodom, hogy én is úgy fogok élni, mint a helyiek; lelépek a francba a tartozásokkal.

Ezen kívül sajnos a héten képbe került egy eddig nem emlegetett házassági szerződés regisztrációs díj, amit a házassági procedúra előtt kell letétbe helyezni. Tehát holnap délelőtt. Remek. Ez nem az ügyvédnőre, hanem a házasságkötőre tartozik. Azért nem adom majd magam olyan könnyen, de botránnyal kezdeni az esküvőt nem épp szerencsés dolog. Visszamentünk többször és a végén kiderült, hogy nem kell kifizetni, aztán ma végülis kiderült, hogy mégis ki kell fizetni. Még szerencse, hogy a házasságkötő terem 20 méterre van a szállodától. Költség: 16.000 Ft.

folyt. köv.

Comments

comments