Romantikus házasságunk ki…..tt horrortörténete. 4. rész

Kezdjük az egyszerűbb végén. Először is szükségem volt a két papírra. Egy új születési anyakönyvi kivonatra, mert az enyémen még vöröscsillag van és arra nem volt kiváncsi senki, és egy családi állapot igazolásra. Az Apostille pecsétről meg azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy megisszák, de mint kiderült a dominikai anyakönyvvezető sem.

2009. szemtember 1-ével a Dominikai Köztársaság aláírt egy hitelesítási egyezményt, ami elvileg megkönnyíti a dokumentumok hordozhatóságát. Király.

Tehát kezdtük azzal, hogy Elizabeth felkereste a területi illetékes anyakönyvvezetőt és kért egy időpontot. Elkértem a telefonszámot és felhívtam a hölgyet. 3 perc alatt levettem, hogy az illető se kép se hang, mert fogalma sem volt arról mi az az Apostille pecsét és mikor közöltem vele, hogy nekem ilyen pecséttel ellátott házassági anyakönyvi kivonatra lesz szükségem, akkor kijelentette, hogy ilyen bonyolult emberrel még nem találkozott, pedig minden héten ad össze olasztól ukránig mindenkit, akit a Föld a hátán hordott és mindezt úgy, hogy az irodájában mindenki hallja.

Elküldtem Elizabethet az ottani külügyminiszteriumba, hogy utánajárjon a dolgoknak. Igazából sok használható nem derült ki, csak az, hogy Apostille helyett a Dominikai Köztársaság legközelebbi követségére kell mennem felülhitelesíteni az iratokat. Mivel ez Berlinben van és este 11 volt (D.K. -6 óra), mikor már senkit elérni nem lehet, ezért leküldtem egy üveg bort. Hogy gondoják, hogy csakúgy elugrok Berlinbe iratokat hitelesíteni? Bár a beszélgetésekből kiderült, hogy sehogy nem gondoják, de legfőképp nem érdekli őket az én nyomorom.

Legalább telefonszámokhoz hozzájutottam. Elkezdtem tehát: telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, foglalt, körkapcsolás, új telefonszám, gyomorgörcs, telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, körkapcsolás… Mitha itthon lennék, csak sokkal drágább.

A minisztériumban nem hallottak még az Apostille pecsétről, ellenben kiderült kb. egy fél ügyosztálynyi emberrel történt beszélgetés után, hogy ettől a követségi pecséttől Apostille ide vagy oda nem tudnak eltekinteni. Remek. A neten találtam egy tiszteletbeli konzulátust Ausztriában, akiknek írtam is egy levelet.

Másnap válaszoltak is, hogy természetesen felülhitelesítik a dokumentumokat miután a magyar állam hitelesítette az itteni külügyminisztériumban, de küldjem ki előtte faxon, hogy nehogy feleslegesen menjek. Hát az sem Berlin. Legalább.

Ekkor elmentem az anyakönyvemért a lakhelyemhez legközelebb eső (Pesterzsébet) önkormányzati anyakönyvi hivatalhoz, ahol közölték, hogy ez a központi anyakönyhöz tartozik. Tehát: telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, foglalt, körkapcsolás, új telefonszám, gyomorgörcs, telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, körkapcsolás…

A központi anyakönytől átkerültem a KEKKH-ba (Ön a Központi és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának központi információs vonalát hallja, kérjük nyomogombjai segítségével…), amiről még sosem hallottam. Ők csak a családi állapot igazolást tudják kiállítani a születési anyakönyvet ott kell megszereznem, ahol születtem.

Szerencsére ez csak egy kerülettel arréb volt. A probléma, hogy mind a két dokumentum 30 nap alatt lejár a fordítás pedig ha nem két hétre kérem, akkor csillagászati összegbe kerül. Ez után még hitelesíteni kell a külügyön és meg Bécsbe is ki kell vinni a dokumentumokat. A fordító irodát felhívtam, hogy árat kérjek különböző időpontokra, de ők azt mondták, hogy az a terjedelemtől függ. A terjedelmet csak akkor tudom meg, ha kihozom a papírt, amitől elkezd ketyegni az óra, mármint a 30 napra, tehát attól függ, hogy mikor hozom ki a papírt, hogy mennyibe kerül, de az csak akkor derül ki, ha kihozom. Nem voltak hajlandók még hozzávetőleges árat sem mondani. OK, le van szarva kerül, amibe kerül.

Elmentem személyesen a külügyminisztériumba, hogy nehogy félreértés legyen. Mikor tisztáztuk, hogy hova akarok nősülni és megtalálták az országot (Dominikai Közösség és Köztársaság közti különbség tisztázódott), megkérdezték, hogy miért nem veszem itthon feleségül a hölgyet, mire közöltem, hogy ha nem veszem feleségül esélye sincs, hogy ide betegye a lábát. Erre olyan sajnálozva néztek rám, mintha a Mikulás érkezett volna Lappföldről júniusban.

Az Apostille pecsét miatt szeptember 1-től kellett kihoznom a papírokat, a 30 napos lejárat után meg minél később, mert 22-én indul a repülőm és még meg is kell házasodnunk. Ezek után ne kérdezze tőlem senki, hogy mikorra van kitűzve az esküvőnk, mert nem kurvára mindegy, minél előbb, annál jobb, csak legyünk túl rajta, hogy küldhessük azt a kurva vízumkérdőívet.

Szeptember 7-én elmentem tehát a XIX. kerületi anyakönyvi hivatalhoz (ahol születtem), ahol nagyon kedvesen 2.000 Ft illeték bélyeg ellenében kinyomtattak nekem egy születési anyakönyvi kivonatot. Ha Szegeden születtem volna, akkor oda kellene mennem, pedig egy egyszerű digitális okiratról van szó, mindegy. Költség: 2.000 Ft

Délután rohantam a KEKKH-ba (Központi és Elektronikus lófaszkarikába), hogy kiadják a nőtlenségemet igazoló papírt, ami mint kiderült szintén 30 nap alatt lejár. Ez már végül is mindegy. Nagyon kedvesek voltak itt is. Költség: 2.000 Ft

Másnap reggel rohanás az Oszágos Fordító és Fordításhitelítő Irodába (OFFI), ahol egy ismerős lefordította a két papírt spanyolra. Mivel azokat hitelesíteni kellett, ezért gondoltam, hogy elég egy szakfordítás az említett szervezetnél. Költség: 3.200 Ft

Miután megkérdezte, hogy kell-e hiteles fordítás már kifizettem a fordítást. Telefon a külügyminisztériumba, ahol megkérdezték, hogy a hiteles fordításhoz dipolomáciai pecsét kell-e nekem, vagy Apostille. Mittoménre azt mondták, hogy hívjam fel a követséget.

Rohanás az irodába a szkájphoz. Ausztiában a titkárnő válaszolt és nagyon kedvesen közölte velem, hogy ők sosem láttak még Apostille pecsétet és nekem kell eldöntenem, hogy melyiket rakatom rá. Ha Apostille-t kérek, akkor ők már nem tudnak rá rakni semmit, ha diplomáciait kérek, akkor ők felülhitelesítik, amihez az ottani minisztérium ragaszkodott. Arra a felvetésre, hogy én hogy a jó büdös picsába döntsem el azt mondták, hogy ez az én bajom és arra hogy a repjegyemet kockáztatom azt közölték, hogy az meg nem az övék.

Telefonáltam erre Berlinbe a hivatlos követségre, ahol azt javasolták, hogy inkább a hagyományos dilpomáciai eljárást kövessem. OK, vissza telefon a magyar külügybe, ahol már a dominikai nősülősként tartanak számon. Már nem kell bemutatkozni. Ez is egy eredmény. Mire mondtam, hogy hagyományos diplomáciai eljárást kértek tőlem, közölték, hogy az eddigi fordítást felejtsem el és azonnal menjek a Rendészeti és Igaszságügy Minisztériumba, ahol felülhitelsítést kell kérnem az iratokra. OK: telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, foglalt, körkapcsolás, új telefonszám, gyomorgörcs, telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, körkapcsolás… Nagyon kedves hölgy válaszolt végül és közölte, hogy csak a születési anyakönyvi kivonatot tudja hitelesíteni du. 4-ig. A családi állapot igazolással vissza kellene mennem a Központi anyámkínjába felülhitelesíteni.

Rohanás a KEKKH-ba, ahol egyrészt közölték velem, hogy ennél hitelesebb dokumentumot már nem tudnak kiállítani, másrészt, mint látható a szerelemért bizony nagy árat kell fizetetni fiatalember és biztosan megéri majd, mert annál boldogabbak lesznek. A KURVA ANYÁDAT! – gondoltam. Rohanás a Rendészeti és Igaszságügyi Minisztériumba, ahol 2.000 Ft ocsmánybélyegért nagyon szívesen felülhitelesítik, az amúgy kurvára hiteles születési anyakönyvemet. A hölgy nagyon kedves, 15 perc alatt megvan. Költség: 2.000 Ft

Rohanás vissza a OFFI-ba du. 4-ig, hogy még bekerüljek az 5 napos határidőbe, ami egy további csillagászati összeg határa. Leadni immár 3 A4-es oldalt lektoráni és 2 A4-es oldalt fordítani, mindezt hétfőig, hogy odaérjek 12h-ig a minisztériumba a felülhitelesításre és másnap kiérjek Bécsbe a felül-felül hitelsítésre, mert a tiszteletbeli konzulátus csak keddtől csütörtökig üzemel és rákövetkező héten kedden indul a gépem.

A határidő lejártával hétfőn be a fordító irodába. Kiderült, hogy a 2 kibaszott dokumentum fordítása valami miatt többe került. Szarom le! Költség: 26.267 Ft

Ezzel rohanás a külügyminisztériumba 12h-ig, hogy fogadó órán belül érjek oda. Ott kérdezik tőlem, hogy miért nem jó nekem az Apostille pecsét, ami nemzetközi szabvány és a Dominikai Köztársaság is aláírta szeptember 1-ével. Mondom ne nekem magyarázza, mert én értem, de nem nekem kell érteni. Kitöltetnek velem egy papírt, hogy nem kérek Apostille-t, pedig azt kéne. Erre  megkérdezi, hogy az eredetire kérem a diplomáciai pecsétet vagy a fordításra, mert pl. az arabok a fordításra szokták kérni. Hát nincs erre egy szabály? Nincsen, hívja fel a követséget! Jó, mondom, akkor most kifizetném a hitelesítést és visszatelefonálok, hogy hova kell a pecsét. Költség: 11.000 Ft

Telefon Bécsbe, hogy hova kell rakni a pecsétet. A tiszteletbeli konzulátuson közli velem a hölgy németül, hogy csak másnap működik a konzulátus, ezért ma nem hajlandó spanyolul beszélni velem (ugyanaz a nő, aki az előző héten spanyolul folyékonyan szarta le, hogy az én repülőjegyemmel mi lesz). Arra felvetésre, hogy ez nekem nagyon sürgős és életbevágó megismétli, hogy “der konsulate iszt niht geöfnet, aber morgen…”. Nem automtával beszélek, csak a szabad Európában próbálok elintézni valamit.

OK, telefon Berlinbe, ahol 10 percen keresztül nem veszik fel a kagylót hivatali órán belül. Fél óra van délig, ha nem jön össze, akkor nem tudom rárakatni a pecsétet és nem érek ki időben Bécsbe, vagy a repjegy ugrik vagy a házasságkötés.

Felhívom a madridi dominikai követséget, ahol telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, foglalt, körkapcsolás, új telefonszám, gyomorgörcs, telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, körkapcsolás… sikerül beszélnem egy bizonyos Santiago Rodriguez-szel. Ki tudja, hogy igazat mondott-e, mert úgy kell harapófogóval kihúzni a nevét. Megkérdezi tőlem, hogy dominikai vagyok-e – csak nem beszélek ilyen csúnyán spanyolul?. Közli velem, hogy eszembe ne jusson más, mint az Apostille pecsét, mert mostantól az a hivatalos eljárás. (Volt már velem úgy, hogy megkérdeztem kivel beszélek a panamai követségen, s mikor kiderült, hogy totál kamut mondott, felhívták az illetőt és kiderült, hogy soha senki olyan néven nem dolgozott természetesen ott). Szóval ötször megeskettem az embert, hogy az igazat és csakis az igazat mondja.

Ekkor telefon vissza a külügybe 11:50-kor, hogy mégis Apostille pecsét kell. Az ügyintéző már az első félmondatból tudta, hogy ki vagyok.

folyt. köv.

Comments

comments

5 hozzászólás

Add a Comment