Házasságunk horrortörténete. 2. rész

A születésnapomon este jött az értesítés Havannából, hogy “sajnos a barátnője vízumkérelmét a konzul úr elutasította”, de próbálozhatunk újra, bár most már a személyes interjú szükséges a következő próbálkozáshoz (2*500 azaz kb. 1000 dollár plusz költség).

Az indoklás szerint, amit később Elizabethnek csak személyesen nyújtottak át a tiszteletbeli konzulátuson: a.) nem csatoltuk a megfelelő dokumentumokat a kérelemhez (itt valószínűleg Elizabeth munkahelyi igazolására és bankszámlakivonatára gondoltak, amelyre telefonban azt mondták, hogy nem szükséges), így a tervezett beutazás és tartózkodás kérelemben megjelöl célja és körülményei, valamint annak anyagi fedezete nem igazolt. b.) tevezett tartózkodás célja és körülményei nem igazoltak. c.) a tervezett tartózkodás céljának és körülményeinek tekintetében az eljáró hatóság megtévesztésére törekedtünk.

Jogorvoslati lehetőség nincsen és további indoklást (milyen papírok hiányoztak) konkrétumokat nem kérhettünk sem szóban, sem írásban. Nem voltam túl jól. Ez azt jelenti, hogy szeptemberig nem láthatjuk egymást és utána ki tudja, hogy hogyan sikerül kijutnom hozzá a munkáim során. Amellett hogy kétségbeejő volt ez a helyzet és teljesen igazságtalan, még megalázó is. Úgy éreztem, hogy idegen emberek döntenek a mi szerelmi életünk felett. Ilyenkor az emberben megfogalmazódik, hogy milyen szabad világról beszélnek, mi az amit itt a fejünbe súlykolnak minden nap. Hol van itt szabad világ? Én sok év “harmadik világbeli tartózkodás után” tudtam, hogy ez az egész hazugság, de most otrombán arcul ütött. A costa ricai volt főnököm februárban azt mondta nekünk: “diktatúra nem enged ki, demokrácia nem enged be”. Igaza lett.

Elizabeth nehéz körülmények közt nőtt fel. Egyik bátyja 15 éve az USÁ-ban van és papírok híján nem térhetett még haza. Ez azt jelenti, hogy nem láthatta a családját, szüleit és testvéreit azóta, mióta gazdasági okok miatt hajón Puerto Ricóba, majd az Amerikai Egyesült Államokba menekült. Egy dominikainak, vagy átlag latin-amerikainak, ha nem gazdag semmivel sincs jobb sorsa, mint egy kubainak. A kubait nem engedik ki, a dominikait nem engedik be. Sőt a kubainak annyival jobb, hogy ingyen oktatásban és kiváló egészségügyi ellátásban részesül. Csak egy adat: a több, mint 2 millió dominikai menekült főleg az Egyesült Államokból és Spanyolországból 2004-ben 2.7 milliárd dollárt küldött az anyaországba.

Nem csoda hát, hogy a spanyolok nem szeretnének több dominikai bevándorlót. Egész Nyugat-Európa, ami a kolonizációból és a rabszolgakereskedelemből, a fejlődő országokkal történő egyoldalúan előnyös kereskedelemből szerezte gazdagságának nagy részét félti azt a vagyont, amit szerzett. A spanyolok, akik végigrabolták, fosztogatták, erőszakolták és gyilkolták Latin-Amerikát, majd a vagyonnal nem tudtak okosan bánni most félnek az onnan érkező emberáradattól. A spanyolok 100 év alatt közvetve vagy közvetlenül majd 120 milló indiánt gyilkoltak meg katonai akciókban, munkatábori körülmények között vagy a behurcolt betegségekkel. Nem beszélve arról a sokmillió néger rabszolgáról, akiket a kontinensre embertelen körülmények között szállítottak be. Ebből persze a többi nyugati állam (pl. Anglia az emberkereskdelemből) busás hasznot húzott. Csak Bolíviában, Potosiban a bányákban 8 millió indián és afrikai halt meg az embertelen munkakörülmények okán.

A spanyoloknak 4 célja volt azzal, hogy a mai Latin-Amerikába mentek: 1. kolonizáció (területszerzés), 2. kizsákmányolas (arany, ezüst, egyéb nyersanyag), 3. hittérítés, 4. rabszolgasorba döntés. Elizabeth még mindig rabszolga, ennek a rendszernek a rabszolgája. Ezért ez a negatív döntés csak még jobban eltökélté tett, hogy minden erőmmel változtatni akarjak a sorsán, és ezzel közös életünkön.

Felhívtam a kubai magyar konzulátust magyarázatot “kérve”, bár amilyen felzaklatott állapotban voltam inkább követelve a történtekről. Kubába a telefonbeszélgetés a számomra legolcsóbb módon (skype) 1 euró percenként. Szűk negyedórás, parttalan, kétségbeesett és teljesen megalázó beszélgetést folytattam az ottani magyar konzullal. Költség: 3.000 Ft.

A beszélgetsés után nem lettem sokkal jobban, sőt teljesen magamba fordultam, de nem adtam fel a küzdelmet. A konverzációból arra következtettem, hogy a magyar hatóságok, amelyek nyilván, mint mindíg mások akaratának eleget téve az illegális bevándorlástól akarják megvédeni Európa gazdagabbik felét. Pl. félnek attól, hogy kisországokat használnak ki, hogy Spanyolországba juttassanak prostituáltakat álmeghívásokon keresztül. Ez nem hangzott el így konkrétan, de erre következtetek. Ennek estem én áldozatául, mert jobb megölni egy ártatlant, mint futnihagyni egy bűnöst. Persze, hogy az én akadémikus apám miért venne részt prostitucióban, arra azt a válasz kaptam, hogy nem az én vízumomat utasították el, hanem egy dominikai állampolgárét. Ettől persze nem lett nekünk jobb.

Elkezdtem hát utánajárni annak, hogy hogyan lehetne továbblépni ebben az ügyben és arra jutottam, hogy az egyetlen módszer, hogy együtt legyünk, ha a szerelemi viszonunkat házasság formájában törvényesítjük.

A repülőjegyet meg kellett mentenem, ezért egy éjszakába nyúló, közel két! órás telefonos procedúrával átraktam decemberre kb. 50 dolláros büntetéssel. Ennek a története külön komédia volt, mert csak a harmadik telefonra sikerült elérnem, hogy történjék is valami. Az első esetben a légitársaság operátora azt mondta, hogy 100 USD-be kerül a módosítás. Mikor már nagy nehezen az adataimat diktáltam, megszakadt a vonal. A második esetben közölték, hogy nem lehetséges modosítani a jegyet. Erre kértem a ügyfélszolgálat vezetőjét, aki ebben megerősített (ezután lementem az éjjelnappaliba töményért). Ismerve ezeket a nagyvállalatokat újra próbálkoztam, háthat valaki mással sikerülni fog. Nagy szerencsémre egy kedves fiatalember 50 USD-t mondott és röpke 80 perc alatt sikerült is megcsinálnunk a módosítást. Mikor kérdezte tőlem, hogy az 50 USD büntetést mivel szeretném kiegyenlíteni, akkor már azt mondtam, hogy az is elég komoly büntetés volt, hogy a szünetekben már közel 70 perce hallgatom a TACA Cargo kihagyhatatlan promóciós ajánlatát és könyörögtem neki, hogy ne tegyen újra automatára a várakozás alatt. A szám hála Istennek USA zöld szám volt és mint ilyen skype-ról ingyen hívható. Költség: 10.200 Ft.

A biztosítást is megpróbáltuk megmenteni, visszaszerezni, amit lehetett. Visszakaptuk az árának egy részét. “Nyereség”: 24.000 Ft.

Majd hosszú telefonálási eljárás indult meg, plusz ismerősök keresése a bevándorlási hivatalnál, ami ugye: telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, foglalt, körkapcsolás, új telefonszám, gyomorgörcs, telefon, foglalt, foglalt, nem veszi fel, körkapcsolás…

folyt. köv.

Comments

comments

Add a Comment