Összefoglaló, Costa Ricában ismét

Visszatertem immar egyedul atmeneti otthonomba. Pubi minden bizonnyal rendben hazaerkezik kozben. Zsombor meg szedelgett egy gorbe hetvegere a tersegben, mig kolcsonokbol penzhez jutott es a lekesett gepek sorozatat valahogy helyettesiteni tudtak mas jegyekkel.Costa Rica fejlett orszag kepet mutatja a fustoskepu
Nicaragua utan. Itt vegre nem felek, hogy lerantanak,
lenyulnak vagy kirabolnak az utcan. Pont most volt egy
fegyveres rablas a sarkon, ahogy jottem a boltbol, de
ez nem billentett ki ebbol a kellemes illuziobol.
Salvadorban folyton folyvast az az erzesem volt, hogy
vizsgalnak, meregetnek az utcam, mint „rohadt
gringot”, mit is lehetne lenyulni. Fenykepezot, penzt
vizslattak a buszon, kozben neha cinkosan osszeneztek,
Pubi mindekozben zavartalanul jatszott a Palm-jan alig
hivalkodoan.

Nicaraguaval sincs semmi baj, elemi szinten zajlik az
elet. Volt a buszon egy oreg gringo, semmi nem volt jo
neki. Ha allni kellet, ult. Ha le kellett szallni,
felszallt. Mindenki beadta az utlevelet a
hatarellenorzes elott, o egyedul rohangalt fel-ala,
mert felt, hogy nem kap pecsetet. Dilis gringo. A
buszpalyaudvaron van egy szallo, ugy hivjak, hogy
Hilton Managua, nyikorgo vasagyak 5 dollarert
dormitoriumban. Rutinosan szaladtam elore befoglalni a
maradek 2 helyet, mig Pubi a csomagokkal volt. Igy
sajnos a tobbi turistanak es koztuk a kedvemcunknek
sem jutott mar itt hely, ugyhogy Managua lepukkant
kulvarosaban kellett setalgatniuk szallas utan, ami
nem eppen Duna korzo. Aki meg nem volt fejlodo
orszagban az valoszinuleg nem tudja elkepzelni, hogy
milyen egy ilyen kornyek.

Ugy kezdodik, hogy mikor kilepunk a „palyaudvar”
kapujan, egybol orditozo tomegbe lepunk. Haladni sem
lehet ugy taszigalnak. Termeszetesen mindenki valami
szolgaltatast kinal. Egyszerre oten orditanak, hogy
„Taxi senyor, taxi!!!”, de kozben tulekednek majd
felloknek, hogy minnel kozelebb legyenek. Egyesek mar
a csomagokat pakolnak a taxiba, ha nem tepnem ki a
kezukbol. Kozben alulrol kisgyerekek rikkantanak:
„Otel, otel barato!” Persze minden „olcso”. Az oreg
utazo nem veszi eszre oket, nem beszel hozzajuk, csak
mindig ahhoz, amelyik igeretesnek latszik. Ha tobb
taxis van, erdemes aukciot kezdemenyezni, termeszetsen
lefele, ez mindig bejon. Ha nem szolunk hozzajuk,
akkor is kovetnek tobb sarkon at es mondjak a
mondokajukat, hogy a legolcsobb szalloba visznek el,
ami meg emelett szep is. Hat persze. 😉 Mikor az
otodik sarkon is a fulembe ordit, addigra mar egy
szembenezes, majd hatasszunet utan egy „hord el magad”
spanyolul hatasosnak szokott bizonyulni.

Az egyik rikkancs kisfiuval beszeltem kesobb, meselte,
hogy dilis a gringonk, mert alku nelkul befekudt 15
dollarert valami irgalmatlan lepukkant helyre. Itt
persze a kisfiu osztalekot kapott, de szerintem meg
senki nem fogadta el ezt az arat elotte. Mutatta is az
ujjaval, hogy szedult az ember es nevetett hozza. A
vendeglo ahova elvitt igazi latin hangulatu volt.
Utcara nyilo kifozde, szomszedbol ordito zene,
gyerekek rohangalnak fel-ala, az egesz csalad az utcan
el. A felszolgalo kislany csettintesre ugrik csillogo
szemmel. Nagy a forgalom, motorkerekparon jon a
negytagu csalad vacsorazni. Ot napja megy a hasam,
ennel roszabb mar ugysem lehet. 500-ert (2-3USD)
lefordulunk a szekrol sorrel egyutt, ez az elet!

Guatemalban inkabb a kis csalasok, piti lopasok voltak
jellemzoek. Ezt csak azert irom, mert senki nem lott
le az utcan. Igen karakteres a tersegben, hogy
idegenektol tobbszor annyit kernek ugyanazon
szolgaltatasert, mint a helyiektol. Ulnek a
szemetesukon, amit Guatemalanak hivnak es
torkoskodnak. Egyszer egy buszuton 20 quetzalra
akartak lerantani (kb. 600Ft), mig a helyiek
kerdezoskodesem alapjan csak 5-ot fizettek. Akkora
botranyt csinaltam belole, hogy csak neztek az
emberek. Meg nem lattak ilyet biztos, hogy azt mondja:
„Rasszistak, csak azert mert feher vagyok nem fizetek
tobbet. Hivja a rendorseget szenyor maga a rablo, nem
en.” Mindezt emelt hangon, latszolag mergesen. Aztan
megsem hivta, sikertelenul le akart szallitani, majd
engedett 5 quetzalt, amibe belementem. Kar volt, meg
kellett volna nezni, hogy hol a vege. A vegen o is
nevetett meg en is.

Ha az ember egy kicsit a sarkara all minden mukodik.
Salvadorban nem akartak szombaton felengedni a buszra,
adminisztracios hibara hivatkozva, hiaba foglaltunk
elore, mondvan mar nincs hely. Ezzel Pubi lekeste
volna a gepet. Volt egy kis retorikaval fuszerezett
jelenet, plusz egy fenyegetes, hogy csunyan megutik a
bokajukat, ha San Joseban feljelentjuk oket. 5 perc
mulva mar ulohelyunk volt a buszon. Hirtelen elokerult
ket ures ules.

San Salvadorban este visszakeveredtunk az egyetemre
valami jo kis buli remenyeben. Buli helyett politikai
gyulesre erkeztunk, ahol a polgarhaboruban elhunyt
martirrol, Romero atyarol emlekeztek, akit az USA
altal penzelt paramilitaris egysegek vegeztek ki kb.
20 eve. Salvadorban is az USA penzelte a diktatort es
az ellengerillakat, mint Nicaraguaban Somosat es
kesobb a Contrakat. Itt szerencsere ertelemtol
csillogtak a szemek, tehat nem kellett attol felnunk,
hogy gringokent kibeleznek minket a gyules
fenypontjakent, azutan megkerdezik, hogy milyen
orszagbol is jottunk. Ehelyett volt latin-amerikai
nepzene, Kolumbusz elotti es utani neptanc es sok
erdekes eloadas, valamint amerikaellenes szonoklatok
olyan jelmondatokkal a falon, mint azt mondja:
„Minden tettunk harci kialtas az imperializmus ellen,
felhivas a nepek egyesulesere az emberiseg nagy
ellensege az Eszak-amerikai Egyesult Allamok ellen”
Che Guevara „A kapitalizmus szamara az ember csak egy kiaknazando
targy, fogyasztasi alany a penzisten szolgalataban”
Padre Romero Ez utobbi milyen igaz, de azert gondolkodtam, hogy
felszolalok es kicsit ecsetelem a komunizmus
gyonyoreit, de vegul inamba szallt a
batorsag, pedig kozben szidtam volna az USA-t is, hogy
belopjam magam a szivukbe.

A buszut uj dimenziokat jelentett szamunkra. Volt egy
14 oras menet San Salvador/El Salvador,
Tegucigalpa/Honduras, Managua/Nicaragua vonalon, de
micsoda kenyelem es tisztasag. Nem orditanak a fulem
mellett, nem ul az olemben senki, nem sipit a zene,
nem dol be a por az ablakon es minden bokornal sem
allunk meg. Az utazasban egyebkent pont ezek a jok, de
ebbol is megart a sok. A moziulesekbe harom het utan
akkor is beultem volna, ha nem megy sehova a busz.
Kozben vagy 5 filmet vetitettek. Mivel fel eve nem
lattam TV-t, ezert a legszemetebb produkciora is
gyermeki orommel tapadtam ra. Ennel mar csak az lett
volna a szebb, ha furdokadbol nezhettem volna, mert
olyat sem lattam egy ideje mar.

Kiemelkedett ket Van Damme film, amelyek otthonra
szerintem nem jutottak el. Nagy hiba. Az elsoben
pocakosan, mackos jarassal, alkoholtol felpuffedt
fejjel, lomhan verekszik egy szaguldo erod jellegu
ertelmetlen zagyvalekban. Hasonlo leszallo agban van,
mint az oreg Seagal, akit szinten mar csak kozeli
kamareallasokbol mernek mutatni. A forgatokonyv
ertekelhetetlen, es maga a film nezhetetlen lenne, ha
Jean Claude szineszi jateka nem dobna fel kabare
szintre. A masodikban rabbinak oltozve rohangal
Izraelben. Nincs jo filmje, de ez utobbi az egyik
legroszabb, amit lattam, el is aludtunk rajta.

Reggelre felrakok egy-ket kepet a szokasos
http://photos.metc.hu cimre. Nincsenek rajtuk harci
jelenetek, hullak, kiontott belek es langolo iraki
katonak. Lehet, hogy igy ingerszegeny is lesz.

San José, 2003. március 25. kedd, 18:57:35

Comments

comments