No me gusta Guatemala

Ez az orszag harom alapveto pilleren nyugszik: Indian kultura, vulkanok es a romok, a maradek egy nagy szemetlerakat (azóta cizelláltam a véleményemet, az ország is sokat fejlődött, így egyik kedvenc közép-amerikai országommá jött fel – a szerk.). Az elso csodalatos dolog, csak egy
problema van vele, hogy a tomegturizmustol ugy
elkurvultak egyes indianok, hogy ez mar olyan messze
van az autentikus elmenytol, amennyire csak lehet. Az
egesz orszagra az jellemzo, hogy a turistat egy setalo
penzeszsaknak tekintik. Ez rendben is lenne, mert
mindenutt errol szol az elet, de itt mar azt sem lehet
megkerdezni, hogy a masodik sugarut hol van anelkul,
hogy ne kerdeznenek vissza mennyit er nekem az
informacio. Mikor egy indian no 100 quetzalra akart
lerantani, mert csinaltam egy utcafotot, amin epp o is
ott volt kb. 3 pixeles meretben, azt a mondatot, amit
tolem kapott alighanem nem tette ki az ablakba. Senki
nem kert, hogy idejojjek, de a dologoknak van hatara.

Indian kisfiu jegremet arul:
-Mennyi a fagylalt?
-15 quetzal.
-Mi van?
-10.
-Mennyi?
-5.
(alighanem ekkor kaszalt duplan rajtunk)

A buszozas itt nagy elmeny. Minden busz zsufolasig
tele. Egy sorban 6-7 ember ul ugy, hogy a kozepsok
azert nem esnek le fel seggel a szekrol, mert egymast
tamasztjak. Mellettem alszik ket indian, zsakkent
dolnek a nyakamba a kanyarokban, masik oldalon egy
asszony szoptat. A nagyobbik gyereke bamul. Kozben egy
vitamin arus mondja 10 perces mondokajat hangosan.
Szol a zene a hangszorokbol. A kalauz nem csak penzt
szed, de kotozi a csomagokat a teton, kimaszik a hatso
ajton, majd bemaszik a vezeto melletti ablakon. Mindez
teljes gazzal a szerpentinen. Fel es leszallaskor
oriasi tolongas, lokdosodes. Kitepik a csomagot a
kezembol. Mindenki dudal es porzik az egesz utca.
Mindenutt kosz es szemet. Ordibalas. -Taxi senor?

Nem csoda hat, hogy Pubit es Zsombort jol ki is
raboltak tegnap egy ilyen buszon. Eltunt vagy 500
dollar, 3 repulopjegy, 1 utlevel, egy Palm
keziszamitogep (ezt Pubi nekem hozta, ez az en bukasom
a jo kis tilitoli jatekommal), 1 VISA kartya es egy
nemzetkozi buszjegy. Nem raz meg minket eddig a dolog.
Pubi szerint vegre tortent valami, mert mar kezdtunk
bepunnyadni. Most vagyunk felszalloagban. A kovetkezo
buszon mar osszehaverkodtunk 2 indiannal es a Quiche’
himnuszt enekeltuk egyutt.

Ma tovabbi izgalmak, hogy Pubiek az egyik kilatoban
varatlanul eltuntek, amig egy indian kislany
fotozasaval foglalkoztam. Az o perspektivajukbol
valoszinuleg en tunhettem el varatlanul. Mindenestre
most ismet egyedul utazom. Ettol meg nem kell ketsegbe
esni. 🙂 Majd csak elokerulnek, mert nincs penzuk es
Zsombor gepe ugye holnap indul. Penzem persze nekem
sincs, ezert egy tetoteri ketrecben huztam meg magam
ejszakara. Holnap megmaszom a Pacaya vulkant, aztan
majd meglatjuk, hogy kivel megyek a Tical-romokhoz.

A vulkanokrol annyit, hogy nekimentunk az Atitlan
tonal a Toliman vulkannak. Ott kezdodott a poen, hogy
az emberek a hegy labanal nem tudtak, hogy milyen
vulkanrol beszelunk. Persze 30 dollarert mindenki
hegyivezeto lett volna a faluban. Majd 5 oras maszas
utan a suru novenyzet miatt es ut hianyaban feladasra
kenyszerultunk kb. 2600 meteres magassagban. Igy is
szep volt. Ami erdekes, hogy a novenyzet nem
jellemezheto egyaltalan tropusinak. Akar a Borzsonyben
is lehettunk volna. Sehol egy madar vagy majom. Egy
vulkan es a romok meg hatra vannak. Most szepithet meg
Guatemala.

Los looseres.
Juanos

PS: ja, vegre megint hasmenesem van 🙂

Panajacel, 2003. március 16. vasárnap, 18:55:58

No me gusta Guatemala

Comments

comments