Felszállás előtt

Probalok ugyan tavolmaradni a szamitastechnikatol, lepukkant Windows konfiguraciok butykolgetese ugyanis nem tartozik eppen a kedvenc elfoglaltsagaim koze, megis mindig itt kotok ki. Nem hiaba mutatkozom be egyre gyakrabban fenykepeszkent, mivel arra meg ritkan kert meg barki is, hogy azonnal kezdjem el intenziven fotozni, ha mar helyben vagyok. Ebbol a szempontbol talan a boncmester, vagy a halotkem a
legbiztonsagosabb foglalkozas. Rosszul mukodo
szamitogep azonban mindenutt akad, igy tortent, hogy
hogyhogy hogy nem megjavitottam jelenlegi vendeglatom
3 honapja mukodeskeptelen rendszeret es beizzodt
eloszor a szelessavu halozat is, amire az elofizetes
ota nem talalt segitseget. Ennek oromere azota is a
gep elott ulok. A British Telecom sem sokkal jobb,
mint a Matav, a nem hozzaerto ugyfelnek itt is kin
szenvedes az elet. Az egyszeru magyar ember pedig
termeszetsen kifogja az egyetlen kollegat az
ugyfelszolgalatnal, aki eroteljes skot dialektussal
beszel. Ismertem egy hasonloan beszelo skotot, akivel
vegulis eredmenytelen probalkozasok utan masik
kozvetito nyelv hasznalataban allapodtunk meg, itt
viszont maradt a sorry es az eros koncentralas (pl.
different types helyett difrin’ tapes).

Ha mar karogunk, vegyuk elo ismet a British Airwayst.
Tanulsagos megfigyelni, ahogy a sokak altal
nagyrabecsult legitarsasag kulonbozo regiokban
mukodik. Hiaba globalis a szervezet, jol tukrozi a
kulturalis helyzetet, a helyi vermersekletet. Costa
Ricaban, ami egy izzig verig latin allam a
csomagfeladassal kezdodtek a gondok. Ismerve a helyi
szokasokat ketszer is telefonaltam az arakkal
kapcsolatban es a nyitvatartast illetoen (haromszor
kellett volna). Mindketszer azt a valaszt kaptam, hogy
az altalam osszeallitott 18 kg tomegu doboz
kozvetlenul torteno Magyarorszagra kuldese 80 dollarba
kerul es minden nap delutan 5 oraig tortenhet meg,
termeszetesen csakis az orszag masik vegebol. Miutan
ket es fel orai utazassal tobbszoros atszallassal a
rendkivul kenyelmetlen fogasu dobozzal a
nyakamban/vallamon/olemben kibuszoztam a repterre a
feladasi koltsegekhez hozzacsaptak egy elhanyagolhato
80 dollaros illeteket es dokumentum kiallitasi
koltseget, illetoleg kozoltek, hogy 4-kor zarnanak
mar. Mindezt egy titkarno mobiltelefonalas es email
olvasgatas kozben. Ja, es kulonben is az American
Airlines erintetsege miatt dobozt amugysem adhatok
fel. Mire eltorzult fejjel szovatettem, hogy mindezt a
telefonba is kozolni lehetett volna, mert meg a doboz
mereteit is pontosan megadtam, megnyugtattak, hogy a
dobozt meg feladhattam volna 2001 szeptember 11-e
elott. Azota viszont nem lehet mar dobozt feladni,
szenyor. Nem volt mas valsztasom, minthogy
doboztuladagolasbol „megnyugodva” hazamenjek az
ormotlan objektummal. Fejlodo orszagban egyebkent
kitunoen be lehet illeszkedni egy osszekotozott es
ragasztoszallagozott kartoncsomaggal a nyakunkban.
Egyeb jo modszerek erre a nylon galacsinba csomagolt
ruhanemu gorgetese, vagy a ketkereku platoskocsi
tologatasa az utcan. Londonban azonban, ahol a
masopercnyire ottfelejtett szem mar bamulasnak szamit
elertem, hogy megnezzenek az utcan, mikor 50
kilogramot meghalado menetfelszerelesemben (doboz,
fejemen 20 cm-rel tulnyulo hatizsak es az arra
erositett famerevitesu fuggoagy) mozogtam az utcan.

Az indulaskor mar csak mosolyogni tudtam azon, hogy a
San Jose BA irodaban nem letezo jaratra foglaltak
nekem jegyet. A harom csomag lattan 100 dollaros
potdij felvetesere oriasi mufelhaborodassal reagaltam.
Ami sok az sok alapon ez mindig bejon Europan kivul.
Ennek eszkoztara a mergesen osszevont szemoldok es az
elmelyitett hangu, nyomatekos „NO” ill. „nincs penzem”
ciklikus ismetlese, valamint hosszu sor elotti
elnyujtott, zsibbaszto magyarazkodas. Valami csak lesz
alapon, termeszetesen rafizetes nelkul Taca
Airlines-szal jutottam Miamiba. Ezek legalabb az
Americannal ellentetben adtak enni.

Miamiban volt par oram, kileptem a repter elotti
peronra. Sok valtozas nem tortent, a repter szakadt
(egyes reszein kb. Nirobi domesztik), mindenki
spanyolul beszel (barhol spanyolul kommunikaltam gond
nelkul), de az ido fuledt es nagy autok jonnek-mennek.
Elozo tapasztalataim alapjan ennyi eleg is volt,
visszabujtam. A BA helyi pultjanal kozoltek velem,
hogy 3 csomagom van es ez 150 dollaromba fog kerulni.
Erre jott a felhaborodas es magyarazkodas, hogy SJ-ban
nem mondtak, nem kellett fizetni es kulonben is nem
letezett a gepem, meg meg mivel akarnak engem sulytani
es a fonokkel akarok beszelni. Nem segitett, a fonok
egy hatalma teljes tudataban levo feketeafrikai
muzulman no volt. Ezenkivul arrogans es lathatoan
elvezte, hogy buntethet (a ferjen valoszinuleg mar a
viagra sem segit, de az utolso nemi aktusuk
idopontjara nem kerdeztem ra). Kozolte, hogy vagy
fizetek, vagy megsemmisitik az egyik csomagomat. Arra
a felvetesre, hogy akkor osszekotnem a hatizsakom a
fuggoagyammal, ezzel redulakva a szamossagukat, azzal
reagalt, hogy a csomagokhoz nem ferhetek hozza.
Sakk-matt. Semmisitsek meg a fuggoagyat, a szivem majd
megszakadt a fajdalomtol. A „nem tudtam” utolso
ketsegbeesett ervemre, gyonyortol eltorzult hangon
kozolte, hogy most mar tudom es nincsenek kivetelek.
Azt hiszem ekkor kerult a BA a Microsoft es a
McDonald’s koze az elokelo masodik helyre, Isten
hozott a szabad vilagban Janos elvegre csak egy jo
magyar havi fizetest adtal azert, hogy megalazzanak.
Ilyen logika alapjan a Samsung is arculkophetne
azokat, akik nagykepernyos tevet vasaroltak… Duhos
is voltam, de valaszul a repulon megprobaltam egy
fuggoagynyi erteket osszeszedni meg ha pokolba is
jutok erte; pokroc, fogkefe, fogkrem, zokni,
szemellenzo, elelem es bor pofatlan mennyisegben.
Uvegektol csorgo zacskoval tavoztam, ha van nalam
csavarhuzo es langvago meg az ulest is vittem volna…
Megerkezeskor ott vart ram mind a harom csomagom.

Utazasaim soran az egyik, – kulso szemlelo szamara
valoszinuleg feltuno – kifejlesztett tulajdonsagom a
beosztokepesseg es finoman megfogalmazva takarekossagi
hajlam (luxushoz szokott emberek ertsek ugy, hogy
kibirhatatlanul soher). Hatizsakomban meg ott lapul a
97-ben a francia egyetemi menzan begyujtott
elorecsomagolt bors es so (az ottani kenyeret mar
megedtem), kulonbozo repulogeptarsasagok hasonlo
csomagjai, kavehazakbol tarhalt csomagolt cukor es
majonez, Burger King szoszok es mustar. Nyolc honapos
tartozkodasom soran egyenletesen osztottam be 4 henger
vitaminos pezsgotablettat, 5 csomag nedvesitett
torlokendot (ez eletet ment), 1 uveg 250 forintos
borotvalkozas utani arcszeszt, jonehany konzervet.
Fizetos illemhelyre soha nem megyek, erre ott vannak a
gyorsettermek, legalabb otthagyom a velemenyem roluk.
Mig masok kenyelmesedtek az evek soran, az en stilusom
csak finomodott; 12 eve meg megfurodtunk egy
luxemburgi Pizza Hutban, a kezszarito ugyanis kitunoen
szarit hajat is. Bar labat mar nem mosok a Burger
Kingben, mindez hozzajarul ahhoz, hogy az orulten
draga Londonban napi 2-6 fontos koltsegvetesbol jojjek
ki, ugy hogy semmirol szinte nem mondok le es senkinek
a veret nem szivom (szallas, etel, ital, internet,
utazas, latvanyossagok, szorakozas). Igy kerul elo a
Hyde parkban romantikus formaban a 9 orszagon
keresztulcipelt zoldborsofozelek vegyesporkolttel,
Finnair kessel es Lufthansa kanallal meg hidegen is
finom. Ciki? Aki pozol, annak biztos, az en celom az,
hogy a jeg hatan is eletben maradjak. Szegeny vagyok,
de sosem voltam meg ilyen gazdag.

Londonban az az egyik legfantasztikusabb, hogy minent,
nem csak azt ami a trend, hanem MINDENT lehet kapni.
Az eletmodomon megsporolt penzeken konyveket veszek.
Napokat toltottem eloszor a Foyles-ban, ahol csak a
foldon ulve lehet olvasni, de csak telekommunikaciobol
van negy szekreny. Uj dimenziokat nyitott a 6 emeletes
ejszakaig nyitvatarto Waterstone’s, ahol minden
fogyasztasi kenyszer nelkul a kavezoban akar egy
talicska konyvvel es ujsaggal is ulhetek orakat. Ennek
az az eredmenye, hogy vasarolok, de hat vannak, akik
ertenek a kereskedeshez. Itt mar koszonoviszonyban
vagyok a biztonsagi orokkel, foleg miutan az egyik
norol kiderult, hogy spanyol es azonnal csivitolasba
kezdtunk. Barcelonai, furcsa kiejtese van, bar az
enyem sem lehet eppen irodalmi.

A masik, ami remekul mukodik itt, az a
tomegkozlekedes. London polgarmestere, szemben
egyesekkel, nem csak nepszeru, hanem dolgozik is. Pl.
amellett, hogy megadoztatja a belvarosi
autosforgalmat, hasznalhato buszhalozatot uzemeltet es
az arak merseklesen is folyamarosan dolgozik. Az
utobbi idoben jelentos mertekben terelte az utasokat a
tomegkozlekedes fele ezzel csokkentve London
zsufoltsagat. Nem utolso szempont, hogy a
zoldteruleteket itt meg nem adtak el zsebpenzekert
szakmai befektetoknek. Ezert lehet batran allitani,
hogy London zold varos. Egy masik varos
tomegkozlekedese ehhez kepest, ill. legutobbi emlekeim
szerint is joindulattal balkani viszonyokat mutat,
80dB-en duborgo metroval, budos, zsufolt, megbizhatlan
buszokkal es villamosokkal. Nem csoda, hogy mindenki
autoban araszol. Ez annyival rosszabb, mint a harmadik
vilag, hogy ott nem csukjak be az orrom elott az
ajtot, mert az utas penzt fizet. Egyebkent itt sem. Ha
Londonban, ami batran nevezheto nagyvarosnak meg lehet
oldani, hogy mindenki az ajtoban fizet, a szolgaltatas
a fizetesekhez kepest megeri a penzet, az ules tiszta,
nem lehel a kepembe senki, akkor mashol miert nem?

Noha itt nem konnyu spontan ismerkedni, sok emberrel
talalkoztam. Az elso szallasomon kommunaban eltunk. A
het lako kozul csak egy volt angol, a tobbiek
ausztralok, egy amerikai es egy skot. Egyaltalan ki
angol meg itt? Talan ezert szolitott meg egy feltunoen
angol kinezetu ferfi utbaigazitasert, mikor mult evben
tanacstalanul alltam a Covent Garden megallo elott,
keki szinu nadragban, Lonely Planet feliratu konyvvel
es fenykepezotaskaval. Vihettem volna meg egy tablat
magammal, hogy eltevedt turista, itt ugyanis nem
szamit, hogy ki hogy nez ki. Miutan atkoltoztem ahhoz
az amerikai nohoz, aki augusztusban is fogadott, az
algeriai francia alberlojevel (aki arab, tehat
szelsoseges es terrorista) elmentunk egy videki
kisvarosba egy oreges hazibuliba meglatogatni egy
ujzelandi part. Ennyi a nemzetkozi elet, veszelyekkel
nem tudom borzolni az idegeket, bar Londonban
allitolag kulonleges keszultseg van. Ezek vannak most,
a tobbi meg majd lesz.

London, 2003. május 27. kedd, 15:36:51

Comments

comments