London folytatás
|Ma eleg erdekes dolgok tortentek. Prohaszka Katinak ezuton is szeretnek koszonetet mondani, mert mind mindig ma is az o programja szerint indultam utnak. Nagy szerencsem van az idovel, mert szinte mindent jo fenyben tudok fotozni. Eloszlatando tovabbi felelmeket, nem kuldok majd nagy kepeket, mindig csak egy cimet, ahonnan le lehet tolteni a fotokat.Ma Bromleyba vonatoztam, ahol 11 orakor talalkoztam ezzel az angol fickoval,
aki ingyen vagy 10 Commodore 64, nosztalgia CD-t (gyari) adott nekem, plusz
egy Back In Time polot. Ugyhogy teljesen meghatodtam. Cserebe kapott bort es
szalamit, de mint kiderult antialkoholista es vegetarianus, ugyhogy utott a
dolog. 🙂 A lenyeg nem is ez. Mindez egy vasuti kavezoban tortent az
operencias tengeren is tul, ahol mar beleptemkor feltunt, hogy csinos
kiszolgalo lanyok dolgoznak. Nem jellemzo itt a lofeju Angliaban az ilyesmi
(ha valaki ide akar koltozni, hozzon magaval not!). Szoval rakom ki a
szalamit es az egyik lany szobahozza Magyarorszagot, meg az arviz felol
erdeklodik. Nem nagyon ertjuk egymast az (kulonbozo!) akcentusok meg a zaj
miatt, az angol ficko segit. A lenyeg a lenyeg, hogy mielott tavoztam,
megkerdeztem, hogy miert erdekli ennyire a dolog. Mire kiderult, hogy
mindketten Magyarok vagyunk, de meg mindig angolul, sot a masik lany is
magyar. Nem nagyon szoktam en az ilyesmitol elszallni, de jelen korulmenyek
kozt nagyon jol jott ki. Kaptam forro csokit, szendvics hegyeket, meg
uditot, tenyleg nagyon rendesek voltak. Itt elnek mar evek ota.
Szoval ez megalapozta a jo kedvem, utana kicsit gyakoroltam egy mexikoi
lannyal a 15-os buszon spanyolul, a kedvemert szepen beszelt. Persze kitudja
mire lesz ez jo, mert a costa ricai joemberem nem igazan jelentkezik, es
fogalmam sincs, hogy most kijon ertem vagy sem, meg csak kb. tudom hova kell
menni a vilag masik vegen, dehat ettol izgalmas ez az ut. 🙂 Adios amigos, Juan
London, 2002. augusztus 31. szombat, 20:27:36