Kiküldetés

Mivel a volt cegemtol az elmaradt fizumat meg nem kaptam meg, ezert ugy nez ki a helyzet, hogy gyakorlatilag 1000 dollarral a zsebemben indulok neki a fel eves onkentes szamuzetesemnek, ami jelentosen noveli a kihivas nehezsegi szintjet. Az uti terv a kovetkezokeppen alakul:Augusztus 28-an szerdan indulok Londonba, ahol 4 ejszakat toltok a Servas
halozat segitsegevel remelhetoleg kedves, altalam ismeretlen csaladoknal. Itt
majd megnezem Londont is, ami eddig durvan kimaradt az eletembol.

Innen szeptember elsejen repulok tovabb a napos Miamiba (meg mielott az osz
bekoszontene), ahol a legkorabbi csatlakozasig tranzitban lehuzok kb. 16
orat. Ez azert van, mert vizumot nem sikerult kapnom a kovetsegen, csak egy
szanalmas atutazasi engedelyt. Allitolag a repteren aludni nem nagyon lehet,
de a varosba sem mehetek be. Ezt az ellentmondast az adozonan kivul eso
boltok szeszes ital kinalataval kiserlem meg majd feloldani.

Masodikan beszedelgek a Costa Ricaba tarto gepre, miutan majd leendo fonokom
Randall fogad es onnan majd meglatjuk. Randall jo fejnek tunik, de fogalmam
sincs, hogy hogy nez ki, neger, indian, mesztic, vagy valami spanyol
szarmazek, ezert majd azzal a klasszikus tablas modszerrel fogunk dolgozni.
Egy biztos, hogy nem cigany, mert a costa ricai kovetseg kozlemenye szerint
az orszagba tilos a belepes: for gypsies and for those with hippy appearance,
es a mester nem itt szuletett, hanem az USA-ban, tehat valamikor belepett (az
is lehet, hogy kesobb titokban hippi lett).

Naszoval nem kaptam vizumot es ez nem javitotta az USA-rol kialakult amugy is
rossz kepemet. Az rendben van, hogy egy orszagot meg kell vedeni a
tamadoktol, de ezzel az idiota paranojas modszerrel csak tobb ellenseget
szereznek maguknak. Az biztos, hogy en nem tuzok ki egyhamar amcsi zaszlot.

Azzal kezdodott, hogy ket honappal korabban adtam be a kerelmet es az utolso
repjegy foglalasi napra adtak idopontot, tehat aznap mar meg kellett vennem a
jegyet. Mar a kapuban egy bunko biztonsagi or igazitott el fenhejazo
stilusban, de ugy hogy ereztesse velem; en egy hulye senki vagyok, hogy meg
mertem kerdezni mit kell itt tenni. Fel ora kesessel jutottam be a
pancelteremnek is alkalmas varoba, ahol se WC se kep se hang, de mindenki
vegighallgatja, ahogy a konzulnak nevezett fokocsog a partallamot is
meghazudtolo modszerrel vajkal nyilvanossan a nyomorult vizumert kuncsorgok
maganeleteben. Persze mindenki turi. Sorra kerulok en is:

Kszernocs Ja’nosz
-Besze’l a’ngolul?
-Igen
-Great.. [olvassa a meghivomat] ahhh turdles, that’s grait. WOW! Coundin’
turd’les. I know science down there. Must be a wonderful trip [fogpaszta
reklam].
-Yes, sort of [kicsit izgulok, meg utalom is ezt a stilust, probalom leplezni,
alighanem sikertelenul]
-Checkin’ somthin’
[2 perc mulva visszajon]
-Sa’jna’lom nem tudjuk me’ga’dni a vizumot, a ga’zdasagi ta’rsasa’ga’ nem eleg
nye’reseges.
-De….
-Sa’jna’lom. Viszont la’tasra!

Pillanatra elborult a vilag.. Az rendben, van, hogy nem is vagyok kivancsi az
orszagukra, csak at akartam utazni, igy viszont 1 honap keses es 100 rugo
plusz kiadas az egesz. Hiaba momdon neki, nem erdekli, szolitja a kovetkezot.

Mar a pancelkijaratnal vagyok, mikor megfordulok, hogy nem adom fel. Itt nem
lehet reklamalni, en megis fogok.

-[A kur.a an.ad] van egy lakasom meg egy hazam is, itt a papir csak nem hagyok
itt 30 milkot.
-[odajon egy no is, a jelenetet kb. 30-an bamuljak, ennyit az emberi jogokrol]
A kozul ur ugy dontott, hogy tranzit vizumot kap, majd szolitjuk.

Kb. osszesen ket ora varakozassal megkapom a vizumot, de ugy, hogy majdnem 10
eves turistat kapok, de az utolso pillanatben eszreveszik es ropke fel ora
alatt at is javitjak tranzitra. Erdeklodesemre, a magyar no minosithetetlen
stilusban beszel velem, ha bator lennek legszivesebben arcul kopnem oket, de
csendben vagyok. Megalazva tavozok a konyoradomany 20 ezres vizumommal, mint
mindenki mas. Hat ennyit errol, a lenyeg, hogy megvan es szerdan indulas, J,
aki meg jelentkezik…

Budapest, 2002. augusztus 22. csütörtök, 21:56:54

Comments

comments