Guaymi indiánok

Szoval megerkeztem a “nagyvarosba” 6 het nyugalom utan, melynek soran sikerult kipihennem az elmult 10 ev halmozott faradalmait. Nem kell megijedni nem hitterito tanfolyamon vettem reszt, csak epp ilyen hangulatomban vagyok. A tartozkodas egyeb uj kihivasokat jelentett, mint pl. az elmult 3 hetet 4 szedult tojoval egy fedel alatt toltottem. Az oreg W. mondta a hetedik hazassag utan: barkivel kezdhetsz fiam, csak novel ne… Voltak pillanatok, amikor igazat adtam neki. Nagyjabol azonban a fingoson kivul mindenkivel remekul kijottem. Meredith a butuska amerikai leany, – amugy egy tunder, de komolyan – valahogy osszeszedte magat a masodik felidore es egesz epkezlabb gondolatokat fogalmazott meg. Belevertem a fejebe az egesz Europa terkepet, legalabb a gyereke nem lesz ilyen hulye.Sajnos a pufi hercegnovel kotott “baratsagom”
rovidtavunak bizonyult. Igy szokott ez lenni, mindig
jol indul es csunya a vege. Ezek utan az anyu altal
talalt amugy sem tul jo etel drasztikus romlast
mutatott, ujabb rizsesbab traktak es jelentos husadag
csokkenes formajaban. Az asszonysag egyetlen
repalevese erdekes lenne, ha nem hetente ketszer es
kizarolagosan talalna. Nem csodalkozom, hogy a
vendeglobe amugy rajtunk kivul mas vendeg nem nagyon
teszi be a labat. Mindegy nem enni jottunk ide.

Az elmult idoszak kiemelkedo kulturalis esemenye, a
vilagjaro imazzsal felfegyverzett parizsi Emanuel
(dzo[dzo” frencsmen) megerkezese kis falunkba.
Tortenetei hallatan megdobbannak a noi szivek. Az
ember szalmalang taktikaval dolgozik. Hirtelen kiad
magabol mindent, majd 3 nap mulva tavozik, addig kell
eredmenyt produkalnia. Miutan eloadta, hogy o egesz
latin-amerikat bejarta, az osszes indian nepnel
lakott, en voltam az egyetlen jelentkezo, aki atmeneti
bizalmat szavazott neki es hajlando volt vele a kozeli
rezervatumba mereszkedni. Nem tudom erre szamitott-e,
de en tobbek kozott francia tudasom felpezsditeset
vartam az esemenytol.

Reggel 4-kor indulunk lohaton a tengerparton kb. 2
oranyira levo Cana Blanca partszakaszra. A dolog azert
trukkos, mert egyreszt nem tudok lovagolni, masreszt 2
orank van arra, hogy odaerjunk, kulonben elmos minket
a dagaly. A sziklas parton nem nagyon lehet hova
menekulni es itt a hullamzas konyortelen, magas
vizallaskor pedig nincs part. Szeretem a kihivasokat.
Nekem bezzeg az oreg lo jut, ami a minket kisero
Miguel nevu 15 eves indiangyerek elmondasa szerint
allni se nagyon szeret, nemhogy futni. Nem baj,
legalabb nem bokrosodik meg! Miguel szoren uli meg a
lovat a hatam mogott, mert az utolso pillantban
hogyhogy hogynem egy loval kevesebb lett a kialkudott
arert. Almosan inkabb menni akarok, minthogy a santa
fogadossal vitatkozzak magasvizallasig.

Atlagos oktoberi napunk van, ami folyamatos essot
jelent, tipikus kiranduloido. Nem baj, mire a
tengerben kell gazolni, mar ugyis rongya azok. A lo
valoban nem nagyon akar futni, Miguel kilometerenkent
uj agat tor le a behajlo fakrol, hogy azzal motivalja
a szerencsetlen parat. Lepesben ugyan, de elerkezunk
egy koves partszakashoz, ahol meteres hullamok
csapodnak a sziklaknak, part pedig nem nagyon van.
Eleg hosszunak tunik az egesz. Itt meg aggodalmaimnak
adok hangot, hogy esetleg beazik a bakancsom. Alattam
az allat hullamoktol lokdosve csuszkal a kovek es
sziklak kozott. Az a kivallo mondas jar az eszemben,
hogy a lonak negy laba van megis megbotlik. Batorkodom
jelezni, hogy leszallnek. Par perc mulva mar csak a
fenkepezomert kell aggodnom, mert a bakancsomban
bokaig er a viz.

Megerkezunk a folyotorkolathoz, kikotjuk a lovakat,
mert innen gyalog visz tovabb az ut. A parthoz kozel
az edesvizbol tengerbe tevedt halakra vadaszo 2-3
meteres bikacapaktol szokott pezsegni a viz. Miguel
ezt viccesnek talalja, en azonban az aznapra tervezett
frissito furdozest bizonytalan idore elhalasztom. Sot
lehet, hogy a szorfozessel is lassitanom kellene. Ezt
meg atgondolom, de valoszinuleg inkabb folytatom.

A parton Miguel egyik baratja fogad minket. Nem jar
erre rajta kivul senki. Ez nem a dagat rovidnadragos
hawaii inges amerikaik kedvelt udulo ovezete. Jurgen
es Manfred a ket lipcsei proli is messze elkerulik ezt
a helyet. Nem szisszen a dobozos sor az esoerdo
melyen, nem parkol az elozogeneracios tuning BMW a
folyo partjan. Inkabb felreteszik a penzt, hogy nyaron
nalunk dagonyazhassanak egesz nap egy idiotak altal
szep lassan lappa zullesztett toban, este pedig a
kozeli csardanak nevezett penzmosoban ordithassanak,
hogy seisse. Talan tudjak ok is, hogy egyedul nem
kerulnenek ki inen elve. Itt meg a jaguar es a
Fer-de-lance az ur. (Ezt amolyan kulturkritikai
kiteronek szantam.)

Kozel oranyi pataktura utan az ut felfele az erdon at
vezet, meredeken 30 es 60 fok kozott valtakozva,
valtozatossa teve sartengerrel es csuszos gyokerekkel.
Az eso esik, a paratartalom maximalis, akvariumban
erzem magam. Latasomat az osszefuggo izzadsagfuggonyon
kivul semmi nem zavarja. Emanuel, csak hogy megmutassa
a franciak milyen tokos gyerekek irgalmatlan tempot
diktal. Miguel nem tunik faradtnak. EN, aki a
Kilimanjarot is megmasztam megsem mondtahom, hogy nem
birom tovabb, ezert inkabb majd beszarok, de zokszo
nelkul tartom az iramot. Az erdo gyonyoru, a fak
magasak, mindenfele indak, eloskodok es a
legkulonbozobb allatok hangjait hallani.

Kb. masfel ora eroltetett menet utan megerkezunk egy
magaslati tisztasra. A kozelben allatok legelnek es
aprobb ultetvenyeket latok. Hogy minek kellett ez
ilyen magasra tenni? Ez mindenesetre a guyami kozosseg
egyik kulturalis kozpontja, mert itt talalhato az
iskola, ahol varosi tanar tanitja a gyerekeket
spanyolra, egy futbalpalya es nehany termeszetes
anyagbol keszult haziko. Egybol az iskolaba megyunk,
ahol tanyasi hangulat fogad. Mindefele korosztaly egy
helyen. Osszebaratkozunk a gyerekekkel. A digitalis
fenykepezo megteszi a hatasat, 3 perc mulva mar
mindenki fenykepezkedni akar. A francia eloadast tart
a tengeri teknosok fontossagarol es vedelmerol, a
rajuk leselkedo veszelyekrol, mikozben en a fenykepezo
multimedia tulajdonsagainak segitsegevel tamasztom
mindezeket ala. A gyerekeknek ez nagyon tetszik. Amugy
a felvilagositas kiemelkedoen fontos resze a
termeszetvedelmi munkanak. Szerencsere a francia jol
csinalja, nem teljesen hulye.

Kesobb meglatogatunk egy asszonyt a gyermekeivel.
Eppen szoptatja a legkisebb fiat amikor bebocsatast
nyerunk a konyhanak nevezett kunyhoba. Nagyon szep no,
igyekszem nem bamulni szoptatas kozben, megsem jonne
ki tul jol. Csak tranquillo lepek be, megvarom mig
feloldodik a pillanatnyi feszultseg. A francia mar
javaban loki bent a dumat kulonbozo muveszeti
targyakrol, mire en beteszem az egyik labam es
bekukucskalok. Csodalatosak ezek az emberek, mondhatni
fensegesek. Hihetetlen tartas van bennuk, de mellette
szinte gyermekien kedvesek tudnak lenni. Itt nincs
semmi luxus, mindent ket kezzel kell eloteremteni.
Megnezem ahogy a magvakat orlik a klasszikus mozsar
modszerrel. Igazabol csak most ertekelem igazan, hogy
valamennyire mar tudok spanyolul, mert az a par
beszelgetes amit a guaymi indianokkal eddig folytattam
nagyon mely kulturalis elmeny jelentett szamomra.
Miutan a digitalis fenykepezo altal keltett oldott
legkor kezd feszultsegbe hajlani, szep lassan
elbucsuzunk. Megis csak ket idegen ferfi van egy 9
gyermekes asszony hazaban, akit lathatoan zavarni kezd
a keretlen vendegseg. Ide helybeli latogatok sem
nagyon jarnak, nemhogy hivatlan vendeg masik
kontinensrol. A no elmondasa szerint pedig soha nem
hagyja el az erdot.

Miguel lefele jovet remtorteneteket mesel
mergeskigyokrol. Legfokepp a rettegett es halalos
Fer-de-lance-rol, amely aggressziv szinten
territorialis viperafaj. Sokkal kisebb, mint a
Bushmaster, ugy maximum 2, 2.5 meteresre no, viszont
annal gyorsabb. 15 eves letere ketszer marta meg az
allat. Ebbol egyszer repulovel vittek San Joseba, mert
eszmeletet vesztette. A mereg hatekonysaga a
mennyisegtol fugg, ami pedig a behatolo fogak
szamatol. 4 fog utan mar assak a godrot. Ezen kivul
van egy piros kis kigyo, ugynevezett koral kigyo eleg
veszlyeses mereggel, de szerencsere ritkan fordul elo
es ez a fajta nem agressziv termeszetu. Mindenesetre
az elozo heten az altalam 2 nap alatt latott 5
kigyobol mindket fajt kepviselte egy, hal Istennek mar
fej nelkul. A tovabbi kerdeseimbol azonban
nyilvanvalova valik, hogy berezeltem. A gyokerek
potencionalis kigyokka valnak mindenutt. Persze en
akartam ide jonni, ahonnan a legkozelebbi korhaz 6
oranyira van, segelykeresi lehetoseg pedig zero,
ugyhogy csigaver. A francia szerintem elobb tuntetne
el galyakkal es levelekkel, mintsem a hatan barhova is
elvigyen. Nem baj, majd ha megerkezunk kicsit
feltupirozva elmeselem a lanyoknak a szerintem igy is
mar dramatizalt torteneteket, es ha mar WC-re se
mernek menni, sokkal jobban fogom erezni magam. Kb.
ugy, mint mikor szegeny Meredithet ilyesztgettem a
minap ejszakai orjarat kozben:

J – Have you heard about the Beachmaster?
M – No, whats that?
J – Its like the Bushmaster, but operates on the
beach.
M – Oh no.
J – No shit 🙂
M – Janosz you scared the shit out of me.

Visszafele csak annyi tortenik, hogy mar nem kell a
lovunkat aggal csapkodni, eleg letorni egy agat es az
allat futasnak ered viszonylag gyorsan. Erossen kell
kapaszkodni a nyeregbe, foleg, hogy az egyik kengyelt
elsporolta tulaj a lovakrol. Mikor vegre egyedul
maradok a lovon meglepem a galop szintet a
naplementeben a parton. Masodszorra lovon eletem,
elegedett vagyok az eredmennyel.

(folyt. kov.)

 

San José, 2002. október 16. szerda, 12:29:19

Guaymi indiánok

Comments

comments

Add a Comment