Caletas expedíció naplója, ahogy a dolgokat láttam

Az expedicio -1. napja – 2002 oktober 30.

Reggel 5-kor kelunk egy Garza nevu tengerparti kis faluban. GPS-szel bemerjuk, 37 kilometert kell megtennunk legvonalban, ami tengerparton kerekparral 4-5 ora lenne. Busszal 8 orara becsulom, de meg van mit tanulnom. Este 9-kor erkezunk meg San Miguelbe, ami 16 ora utazas, 7 ora kenyszervarakozassal. Ez uj fejezetet nyit a „Kinzokamrak, avagy nyomorusagos rovidtavu buszutazasok a 3. vilagban” c. hipotetikus kotetben.

Az expedicio 0. napja – 2002 oktober 31.

Az ejszaka nyugissan telik a kijelolt szallasunkon,
eltekintve attol a lotol, ami a szobank mogott kb. 2
meterre legel es felorankent nyerit. Szunyoghalot sem
feszitettem meg ki emeletes agy also szintjen. Az
amerikainak ez nagyon szorakoztato, mar reg elkonyvelt
paranoiasnak, ellenben en atalszom az ejszakat, mig o
kesobbi elmondasa alapjan a rovarokkal harcol.

A foberlonk megrazoan homokos, meg 10 ev es pelenkazni
kell. Fonok hol plankol ilyen arcokat? Mentsegere
legyen mondva, hogy megprobal osszehozni a
szobalannyal, aminel sokkal „megrazobb” elmenyeket is
el lehetne kepzelni, de inkabb ne. Felolem akar
pedofil is lehet, ha ilyen szakacs. Meg sosem ettem
ilyen finom beefsteaket, foleg reggelire.

Fonok este erkezik, csak egy napot kesik. Se telefon,
se kep, se hang. Tranquilo, itt megszokott dolog.
Erkezes utan azonnal beuti magat es majdnem lezuhan az
emeletes agyrol. Emellett allitolag ma valami Halovin
van, mert Andy ezt 5 percenkent mondogatja, a
kornyezeten ez azonban alig latszik.

Az expedicio 1. napja – 2002 november 1.

Harom napja megallas nelkul szakad az eso. Az amerikai
aggodik, hogy ha igy megy tovabb, akkor nem tudunk
atkelni a folyon es sosem jutunk el Caletasba. En nem
izgulok, nekem jo itt is; szep a part, az etel finom,
raadasul csinos szobalany szolgal fel. Ha ma nem, majd
holnap.

Delelott megis eljutunk egy kis faluba, ahol Jairo
(ejtsd kb. Háiro) nevu kolumbiaival meg Roger (ejtsd
kb. Roher) nevu emberevel talalkozunk. Emlitett Roger
intezi az onkenteseket. Costa ricai (tico), ezert
nincsenek illuzioim a szervezettseggel kapcsolatban.
Ezek az emberek, az onkentesek t.i. 2-3 honapot
dolgoznak az orszagban, ugy, hogy meg emellett a
fizetnek is. Ehhez kepest en aranybanyaban vagyok.
Nem sokat, 5 orat kesnek, ami nem javit a kolumbiai
amugy mar rossz megitelesen. Mult heten kizart az
irodabol es fel napot a lepcson toltottem. A spanja
forgalmazza az orszagban a meltan hires roman ARO nevu
„terepjarokat”. Csak azert kizarolagosan, mert rajta
kivul epeszu embernek meg ez nem jutott eszebe. A
nyomorusagos jarmu persze az elso folyoatkelesnel
megreked, es derekig gazolva kell kitolni a partra.
Ezzel szemben a jatekauto kinezetu KIA gyonyoruen
veszi a legkemenyebb akadalyokat is.

A szarakodasnak koszonhetoen sotetben, zuhogo esoben
verjuk fel a katonai satrat.

Az expedicio 2. napja – 2002 november 2.

Vilagosban vegre szemugyre tudom venni a tabort. Van
itt egy konyhanak nevezett takolmany, persze elszivo
es olaszcsempe helyett dongoltfold es palmateto.
Kivulrol nagyjabol ugy nez ki, mintha egy ciganyputrit
kereszteznenk egy afrikai sarkunyhoval, mindez
foldrenges utan. Belulrol roszabb.

Delutan lohaton erkezik a gondnok, Don Miguel es a
sogora egy csont-bor kutyaval. Spanyolban szintet
ugrok, reszeg, fogatlan, tajszolasos parasztgazdaval
tarsalgok fel orat. A sogor ezutan Andynak
torteneteket mesel, aki mindebbol nem sokat ert. Azt
mondja nem latja az 1.95 magas, kekszemu, gondorfurtu
amerikain, hogy kulfoldi.

Elkerem a lovat egy kis korturara. Allitolag nem
tanacsos a folyo fele menni a krokodilok miatt. Az
ember a lovat felti feltetelezem, de nem kell
gyozkodni, megyek a masik iranyba. Erdekes allat ez
is. Alig vanszorog, de mikor odahajtom egy fahoz, hogy
letorjek egy motivalo agat, onnantol nem lehet
megallitani. Meg ra sem csaptam a fenekere, de mar
vagtat. Ugy nezhetek ki lohaton, mint Karoly-bacsi a
rohano Frakkal. Ebben meg van mit erosodni.

Infrastrukturalis helyzetkep: Vizet kutbol kell huzni,
meg budi sincs. Ha valakinek dolga van, as egy godrot,
aztan ott intezi ahol tudja. Magyarul asoval megyunk
szarni. Mint a macska mondja Don Miguel es ezen jokat
nevet. Ellenben van egy gazrezso, petroleum lampa,
zseblampak es egy csomo gyertya. Legalabb.

Az expedicio 3. napja – 2002 november 3.

Eletem egyik legborzalmasabb ejszakaja utan vagyok. A
fonok es ez a Roger hajnalban szerencsere elmentek,
mert egesz ejjel a satorban jart a szajuk A kolumbiai
orankent orditott valamit. Tegnap a sator fole
kifeszitettunk egy esovedo ponyvat, amitol szauna
szinto hoseg volt bent.

Don Miguel elment, de itthagyta a kutyajat, amely
egesz ejjel ugatott. A sok kornyezetvedobol senki nem
ad neki sem enni, sem inni. Nem csoda, hogy latszik
minden csontja. Csinaltam neki egy talat es elkezdem
felhizlalni maradekokbol.

Ma vodorszam homokot kell hordani a partrol a satorba,
hogy szaraz legyen a talaj. Munkatabor.

Az expedicio 4. napja – 2002 november 4.

Ejjel megvolt az elso orjaratom. Minden alkalommal
ketszer ket orat megyunk ki a partra. Harman vagyunk,
ebbol egy alszik a tobbi dolgozik, ugy, hogy az egyik
a part eszaki, masik a deli reszet ellenorzi. A teljes
part 5 kilometer hosszu, ezt kell bejarni oda-vissza.
Nem igazan rajongok erte, kopar, csak a tabor korul
vannak fak. Nehany felfordult doglott teknost
leszamitva nem lattam eddig semmit. A deli reszen a
Bongo folyoig kell menni, ami mint koztudott tele van
krokodilokkal. Nem csoda, hogy a sajat lampam fenyetol
megijedtem az ejjel.

Az expedicio 5. napja – 2002 november 5.

A kempingagy a legszanalmasabb alvoalkalmatossag, amit
ember valaha konstrualt. Ha innen kikeveredek, soha
tobbet nem akarok ilyet latni. A kolumbiai a bogyomben
van, ejjel bekapcsolva hagyta az ebresztoorat es
eldugta valahova, ezert 2-kor orat kerestem a
homokban.

Egyebkent finom kis tarsasag. A kolumbiai munkamanias,
az amerikai meg fanatikus maximalista. Az en
feladatom, hogy segitsek nekik. Tegnap delben pl. a
parton tuzo napon 3 meteres formaronkoket kellett
fureszelni az epitkezeshez.. Ujra megfordult a
fejemben, hogy mit is keresek en itt.

Eddig csak gyikokat huztam ki a kutbol, de ma
felbukkant az elso eger. Ebbol kene inni nemsokara,
mikor elfogy az ivoviz. Ezt meg atgondolom. Este
erkezik a hir, hogy a terulet gringo tulajdonosa fel
akarja szamolni a tabort. Lehet, hogy holnap pakolnunk
kell.

Az expedicio 6. napja – 2002 november 6.

A kolumbiai meg az amerikai bementek a faluba
telefonalni. Vegre van egy kis idom elvezni a partot.
Eloszor megyek be a vizbe. Ehhez 20 metert kell
megtennem nagyjabol. Mivel 5 kilometeres korzetben
nincs senki, ezert megengedem magamnak azt a luxust,
hogy meztelenul.

Mikor megjonnek le kell bontani az egesz tabort.
Allitolag a gringo merges, de nagyon. Ezt kovetoen
teljes menetfelszerelesben be kell gyalogolni 10
kilometerre San Franciscoba. Ez csak egy kis falu
Golden Gate nelkul. Ebbol foleg a majd 1 kilometeres
arteri gazolast nem erzem a derekig ero vizben. Ez nem
ugyanaz a folyo?

Az expedicio 7. napja – 2002 november 7.

Ujra San Miguelben vagyok egyedul a homokos Chepito
nevu fazon szallodajaban. A hely neve Kek Pelikan
(majdnem Kek Osztriga, csak itt remelem nem csapodik
be mogottem az ajto). Nem baj, legalabb lekuzdom a
homofobiamat, amit kizarolag fejben lepek meg.
Kezdetnek mindjart lealkudtam a szallast nullara, ha
itt etkezem napi ketszer. Az ember atadta raktarszeru
szobajat es felkoltozott az emeletre.

Van itt a faluban egy perui lany, meg egy francia
ficko, akik partravetett elhullott teknosoket
boncolnak. Ezen kivul ket helybeli orjaratozik.
Bizonytalan ideig nekik segitek.

Az expedicio 8. napja – 2002 november 8.

Majd ket es fel honap utan nagy elvezet a TV, foleg
digitalis muholdvevovel, filmcsatornakkal. Egesz nap a
nappaliban pallok. A televizio nezese kozben a
szobaban felbukkano allatok: 25cm-es tarisznyarak
petekkel, eger, 2-3 gekko, 40 centis leguan es
legalabb 3-4 beka.

Az expedicio 9. napja – 2002 november 9.

Homofobia lekuzdeseben egy picit haladok. Vegul is jo
ember ez a Chepito. Annyira nem kell tartani tole,
mert alanyi homokos, kepletes nepi neven kocsog.
Megrobalok bekalibralni valamit az utalkozas es a
rajongas skalan, neoliberalisok engedelmevel azert
egy kicsit negativ savban. Ez nem mindig konnyu
feladat, foleg amikor reggel arra ebredek, hogy: –
Júúúúliááááán, mert igy nevez. Megprobalom nem
mutatni, hogy zavar, hatha abbahagyja.

Az expedicio 10. napja – 2002 november 10.

Megerkezik Andy 2 masik amerikaival, akik
visszavisznek minket a partra. Sikerult megallapodni a
tulajjal. Folytatjuk a projektet. Inkabb nem jellemzem
ezt a ket figurat viselkedesuk alapjan, mert meg
kiderul, hogy nem szeretem az amerikaiakat. Eleg
annyi, hogy feluton kicsurnek minket az „orszaguton”
es tisztazatlan okok miatt elhuznak. Valahogy, ha az
amerikaival mozgok, akkor tapadnak rank ezek az
alakok.

Az expedicio 11. napja – 2002 november 11.

Don Miguellel elindulunk reggel San Miguelbe. Ez
utobbi a falu, akik azt allitjak, hogy San Miguellel
indulnak Don Miguelbe, azokat egy masik hegyen
kezelik. En az ottfeledett etkeszletemert megyek, o az
orvosi rendelobe. Ez 15 kilometeres gyaloglas a parton
ket folyoatkelessel.

Don Miguel utkozben fulladasos es krokodil centrikus
horrortortenetekkel tart ebren. Mindig itt jukadunk
ki. Nyolc eve lakik itt, csak ismeri a kornyeket.
Mindenesetre holnaptol az orjaraton elkezdek ket
lampaval mozogni.

Odafele szerencsem van az atkelessel, mert Don
Miguellel ingyen fuvart kapunk egy helyi halasztol.
Gyonyoru ez a masik part. Kilometereken keresztul
aranysarga homok.

Megerkezett Chepito fonoke, a portugal szakacs.
Bepallt a felso szintre, igy nem tudom befejezni az
utolso felbehagyott filmet. A 10. utan leszakadok,
mikor azt meseli, hogy milyen orszagokban lakott.
Mindenesetre gyonyoru gasztronomiai es borrajongo
beszelgetest folytatunk. Tavozas elott csinal egy
rakspagettit.

Visszafele nincs szerencsem a folyonal, nem mozognak a
csonakosok. Kozepen van egy dune, azon tul pedig hajok
dokkolnak. A duneig terdig er, viszont a masik agban
derekig sulyedek az iszapos folyoban. Konverzacio a
tulparti csonakossal [az ember nem ugy nez ki, mint
aki egyhamar mozdulni akar]:
– Senor, mely erre a viz?
– Elegge!
– Es arra?
– Arra nagyon.
– [Akkor hogy a fenebe kerulok ide, mert eddig csak
terdig ert. Kezemben a bebugyolalt fenykepezovel az
aramlat miatt lassan fogy alattam az iszappad] Kivinne
a partra?
– Jojjon ki nyakig er.
– [Azt most nem kerdezem meg, hogy vannak-e
krokodilok, mert azt a parton kellett volna, inkabb a
szanalomkeltessel operalok] Fenykepezo van nalam, nem
tudok uszni [Gyerekkel vagyok, hatekonyabb lenne, de
ez most nem opcio]
– [Hatulrol anyjuk megszolal] Juan-Carlos menj mar
erte!

Az expedicio 12. napja – 2002 november 12.

Az ejszaka elso fele azzal telik, hogy megprobaljuk a
viharban az amerikaival kezzel a fejunk felett tartani
a satrat. Masodik feleben az agyaknak probalunk olyan
helyet talalni, ahol nem csopog a fejunkre az eso.

Az expedicio 13. napja – 2002 november 13.

Megjonnek az „onkentesek”, 12 helyett egy brit no.
Legalabb marad meg hely a satorban. Ujabb
etelszallitmanyt nem kapunk, ami felszinre hozza az
eddig erintetlen rizs- es babkeszletek fogyasztasanak
felelmetes kenyszeruseget. Ajaj…

Az expedicio 14. napja – 2002 november 14.

Az ejszaka eltavolitjuk az elso skorpiot a satrunkbol.
Hosszu orjaraton Andyvel eloszor latunk borhatu
teknos. Hatalmas allat, vagy masfel meter es 2 meteres
sugarban feltur mindent, megallitani nem lehet. Nem
hasonlit a kedvencemre a kompakt es kicsi Olive
Ridley-re. A folyoparton felbukkan az elso krokodil, a
lampat visszatukrozo vilagito szempar formajaban. Majd
inkabb holnap furdunk.

Az expedicio 15. napja – 2002 november 15.

Megerkezik a kolumbiai, beindul a munkatabor. Azzal
kezdodik a nap, hogy ki kell asni a teherautot a
homokbol. Legalabb jott utanpotlas elelem. Ezutan
napnyugtaig homokot kubikolunk az uj ketszemelyes
sator helyere. „Osszebutorozunk”, itt legalabb van
sajat szobam. Andy az angol novel osztozik a masik
satron, aki hozza az angol format. Inkabb jott volna
egy jo kis masodik generacios perzsa bevandorlo, azt
jobban ereztem volna. Londonban ket olyan szepet
lattam, hogy fel kellett mosni. Nem baj, ismet oromet
okoz angolul beszelni. Vegre valaki erti, ha azt
mondon, hogy „water”, vagy „whale” es erzi a
kulonbseget az altalam kiejtett „boss” es „bus”
kozott.

Az expedicio 16. napja – 2002 november 16.

Fogalmam sincs milyen nap van, de nem is szamit. Don
Miguel torenete a kozelben partot latogato jaguarrol
uj szint visz ingerszegeny eletunkbe Az egyszeri
halando ilyenkor elkepzeli magat a 6 meteres krokodil
es a jaguar kozott. Egy ilyen allat olyan eros, mint
egy tigris, ugy is hivjak itt „el tigre”. Egyetlen
csapas es leesik az ember alla, de szo szeint.

Az oreg Miguel az a fajta egyszeru ember, aki
folyamatosan beszel. Aranybol van a szive, mindenkinek
segit es boldog, hogy vegre nem egyedul lakik itt.
Mindazonaltal siman kifujja az orrat a „konyhaban” a
foldre, de hat ez igy van jol. Az ujfent bevezetett
szelektiv hulladekgyujtest nehezen dolgozza fel. A
nevemet nem tudja megjegyezni, van egy kis konyve,
abbol keresi ki. Megkedveltem az utobbi idoben.

Az expedicio 17. napja – 2002 november 17.

Az allatvilaghoz tartozik, hogy a sator kornyeke
televan dengue szunyoggal. Szerencsere nincs itt
jarvany, ilyenkor nem terjesztenek semmit, de azert
csapdosom oket. A dengue (csonttoreses-laz) az, amit a
kornyeken kevesen akarnak kiprobalni. Ezek az allatok
foleg kis pocsolyakban, felbevagott kokuszdiokban
tenyesznek es nappal dolgoznak. Ezen kivul minden nap
pontban 5-kor, – hacsak nincs eros szel – irgalmatlan
szunyoginvazio veszi kezdetet, ami ugy 6-7-ig tart.
Nem art 5 ora elott mosakodni. Aki probalta mar,
tobbet nem akarja bevarni a tamadast a kutnal.

Ezen kivul vannak meg etelmaradekokert hadakozo
keselyuk, ezekbol sok. Szep ahogy kitart szarnyakkal
sutkereznek reggel a napon. Lehet, hogy perverz
vagyok, de szeretem a keselyuket. Fregatmadar,
pelikan, siraly, ragadozokbol caracara es egy heja,
tovabba gazlomadarakbol is erosek vagyunk foleg a
folyo es az ingovany kornyeken. Mostanaban a
reggeleket es a naplementeket a Bongo-folyo partjan
toltom. Kezdem megerteni, hogy miert jarnak ide a
horgaszok San Josebol. Itt nem zavar senki, orakon at
nezhetem es fenykepezhetem az allatokat. Krokodilokat
ilyenkor nem nagyon lehet latni. Most mar siman kiulok
egy hordalekfara fel meterre a parttol. Ezek nem
tamadnak, ha nem provokalja oket az ember.

Sajnos egyre kevesebb teknost latni. A feszkeket
mindenfele ragadozo fosztogatja, de foleg emlosok.
Majdnem 100%-os a vesztesegunk, de ez egy kiserleti
ev, terepfelmeres a jovoevi projekthez, ezert ebben az
evben nem mozgatjuk keltetobe a feszkeket pusztan a
realis statisztikai adatok erdekeben. Amennyi teknos
tuleli a tojaskorat, azt a madarak es a halak viszik
el. Altalaban rossz erzes, hogy „feleslegesen”
dolgozik az ember.

Az expedicio 18. napja – 2002 november 18.

Az angol no nem birta tovabb a tabori eletet es
lelepett. Foleg az razta meg, mikor megkerdezte, hogy
hol van a WC (water closet), mert allitolag a
prospektusban az volt, es a kezebe nyomtam az asot.
Nesze neked angol toilette :). Tojj le te!

Jott ellenben harom britt no, az egyik skot. Abbol a
tipusbol, akik elsore jonak tunnek, masodikra mar nem.

Lehet, hogy az osszezartsag, de az amerikai kezdi
piszkalni a csorom. Beszologat pl.: – Meg mindig azt a
pokot fenykepezed? Ez kulonosen felkurta az agyam. A
nagynehezen a satorban leprecsalt skorpiot elengedte a
sator elott 3 meterre. 3 eves foiskolai diplomaval
„szajentisztkent” pozol. Lehet, hogy csak a nok
teszik, de azert ez megis bohoc. Talan PHD utan,
esetleg. A tengerbiologus szajentisztnek azert nem
artana tudni, hogy az orca nevu gyilkos balna
valojaban delfin, nem viccbol hivjak kardszarnyu
delfinnek, mert valamelyik nap nekiallt vitatkozni
kozepesen nyitott altalanos iskolas szinten. Egesz
ejjel maszkal, egyre kialvatlanabb es egyre durvabban
fogalmaz, ha valamit szeretne. Majdnem atlepte a
hatart. Majdnem.

Az expedicio 19. napja – 2002 november 19.

Tegnap ejjel kettokor keltem, ami viszonylag koran
van, de erdekes ez itt nem okoz gondot. Orjarat utan a
kolumbiaival bementem etelert a faluba. Nem lehet ezen
a folyon ugy atkelni gumicsizma nelkul, hogy ne legyen
vizes az ember laba. Ki gondolna, hogy egy-ket
elvakart szunyogcsipes estere hasznalhatatlanna dagadt
labat, masnapra lazat jelent. A faluban rendberaktam
egy Windows 2000 Terminal Servert 8 Citrix terminallal
a holland Bart kis uzleteben. Mostantol ingyen van
halo es CD iras a fotokkal.

Miutan a helyi palacsintaport szemetnek minositettem,
csinaltam alapanyagokbol rendes magyar palacsintat,
levegoben forgatva, majd lekvarral, kakaoval
felcsavarva. Az oreg szaharinnal kapta a cukra miatt.
Maisztronak minositettek, ugyhogy holnaptol fozok a
konyhan. Egyedul a kolumbiai nem ette, azt mondja ez
edes. Nem tudom ez soval eszi?

Az expedicio 20. napja – 2002 november 20.

A labam rendben van, ugyhogy bementem a faluba a
hollandhoz. Rendberaktunk egy gepet, amit egy gringo
kidobott, mondvan rossz. Feloras tisztitomunka, egy
kis oxidreteg eltavolitas es egy mukodo Pentium 3
monitorral, modemmel mindennel ajandekba. Sajnos nem
nekem.

Az amerikai elso modata a taborban, mikor meglatja,
hogy a holland autoval visz ki a partra. -Hat ez
mennyibe kerult? Nem tudja, hogy egy igazi magyar nem
fizet, ha nem kell. Ennel sokkal ugyesebbek vagyunk,
mert rakenyszerit az elet (mar akit ugye). Egyebkent
kezd Frankentseinne alakulni az ember, nem alussza ki
magat mar hetek ota es bicskanyitogatoan komunikal.
Pl. ha nem ert valami, akkor What´s that?, de olyan
hangsullyal, hogy az felhaborito (ez Eszak-Amerikaban
nagymeno, az iskolaban ugy tanitjak nalunk, hogy I beg
your pardon).

A brit lanyok harmadszorra megint jol neznek ki.
Lehet, hogy az elvonas teszi, lassan begerjedek nonemu
szavakra. Ma volt egy furdoruha bemutato. Azt hiszem
lattak, hogy sikeres, mert megalltam elottuk es az
arcomon felejtettem egy tipikus onelegult idiota
vigyort, amit csak kesobb vettem eszre. Sajnos a
harombol kettonek megjegyezhetetlen a neve, ugyhogy
megprobalok a hatralevo napokban a „she” es a „your
friend” formulakkal operalni. Remelem nem feltuno,
mert 5 nap utan kellemetlen rakerdezni a nevekre.
Egyelore az eletemet annyiban befolyasoljak, hogy
messzebb kell mennem „intezkedni”.

Mostanaban bekoszontott a nyar, a folyo is apadni
kezdett es a naplementek egyre szebbek es tisztabbak.
Minden nap van par perc, amiert erdemes volt idejonni.

Az expedicio 21. napja – 2002 november 21.

Az amerikai kitalalta, hogy mindenki, minden ejjel
jarja be az egesz partot. Vegre, amugy is keveseltem a
napi 20 kilometeres atlagot. Volt egy elo es egy
doglott teknosom az ejjel. Az utobbit fel kellett
vonszolni a dagalyvonal fole. Ennel mar csak egy
vizihulla jelentene nagyobb kihivast, mert ez
gusztustalan volt.

A kolumbiai ahogy kinyitja a szemet dolgozik.
Hajnalban mar takarit a satorban. Meg szerencse, hogy
nincs aram, mert akkor porszivozna. Amugy kezdem
megszokni ezt a ket orultet, en sem lehetek egy
leanyalom. Ma gyonyoru nap van, reggel apaly.
Elvonulok, nehogy valami munkat kapjak. Rakaptam erre
a meztelenul furdesre.

Az expedicio 22. napja – 2002 november 22.

Ma jott egy amazon felepitesu no a folyo tulpartjarol,
allitolag decemberben o lesz a szakacsno. Azt mondja 5
doglott teknos van odaat. Don Miguellel atmegyunk
megnezni es lefotozni oket. Ez ket atkelest jelent a
krokodilos folyon. Elol a no, mogotte Don Miguel
macsetaval. Feluton honaljig ero vizben atgondolom,
hogy mit is keresek en itt, de vegul is a sorsunk meg
vagyon irva.

Delben en fozok. Mostanaban bevallalom a konyhat, mert
jobb, mint a terepmunka. Van minden; pacolt hus
grillezve, becsi szelet, gorog salata, rantott sajt,
kinai, sajat bolonyaim a la Juanos, almas, csokolades
palacsionta stb. Nem mindegyiket inditanam
gasztronomiai szimpoziumon, de altalaban izlik az
embereknek, amin en is csodalkozom, de kezd megjonni
az onbizalmam. Poen, hogy a „kertben” megterem a
citrom es narancs mellett az oregano is, csak ki kell
szaritani par napig.

Az expedicio 23. napja – 2002 november 23.

Az amerikai kezdi visszakuzdeni magat normalis pozba.
Mostanaban tobbet alszik. A kolumbiai mesel az
eleterol, arrol, hogy miert hagyta el az orsazagot. 18
evesen besoroztak es az esoerdobe vittek egy evig
gerillak ellen kuzdeni. Azt mondja, hogy nem volt tul
vicces. Itt lett malarias. Kb. kis Vietnamkent kell
elkepzelni. A dolgat sem intezheti nyugottan az ember,
mert kilovik alola az alkalmi budit. Taposoaknak,
csapdak minden, ami kell. Azt mondja addig nem megy
haza a felesegevel, amig nem javul a helyzet, pedig
otthon van az egesz csalad. Most mar nem haragszom ra
annyira, azert sem, hogy allandoan a falevelgyujtessel
molesztalja az embert.

Az expedicio 24. napja – 2002 november 24.

Reggel begyaloglok a faluba kicsit enyhiteni a
halofuggo elvonasi tuneteimet. A hollandnak belovom az
uj gepet, amin rogton be is inditunk egy uj
szolgaltatast turistaknak; digitalis fenykepezorol
keparchivalas. Ez nagyon jo otlet.

Itt mindenkit a nemzetisege alapjan szolitunk. Kicsi
ez a hely, ugyhogy a holland, a magyar, a kolumbiai,
az ekvadori, a portugal eleg definitive meghatarozza a
szobanforgo szemelyt. Neha osszefutok a dokival az
utcan, megnezi a labam, azt mondja igyak tobbet az
mindent meggyogyit. Tovabba kioktat mergeskigyokrol.
Az emberek itt nem mindig mennek orvoshoz, de
szerinte, ha a maras utan elszinezodik a paciens
nyelve, habzik a szaja es nem kap levegot, akkor
erdemes felkeresni az orvost. Sokan, foleg indianok,
meg elszigeteltsegben elok maguk gyogyitjak az ilyen
eseteket, ami nem mindig hatekony.

Az expedicio 25. napja – 2002 november 25.

Kezdem megkedvelni a helyet, eloszor kicsit vadnak
tunt, de mindent meg lehet szokni. Mostanaban
reggelente a kilatoba jarok napkeltet nezni. Ehhez
4-kor kell ebredni, de megeri. A kilatobol ket partot
is be lehet latni, ugy 70 kilometeres korzetben.
Felettem koroznek a hejak es a keselyuk (ami rossz
elojelnek is tunhet, de nekem tetszik), lent
pelikanokat es fregatmadarakat lehet latni. Hazafele
bejarom a sziklas partot, nezem ahogy a pelikanok
halasznak. Apalykor a sziklak kozott kis medencekben
rekedt szines halakat lehet latni. Mindez nagyon szep,
de holnap mar San Joseba kell menni.

 

San José, 2002. december 10. kedd, 23:39:39

Caletas expedíció naplója, ahogy a dolgokat láttam

Comments

comments