Átkelés Nicaraguába

Voltak dolgok az biztos. Csak egy, majd 1 honappal ezelotti esetet mondok el, a Costa Rica Nicaragua hataratlepest csoportosan. Eleg az hozza, h az allando cegem, akiktol berlem a buszt adott egy tragacsot ezuttal, amivel alig ertunk oda este 8-ra a hatarra. Elotte persze bevettunk 2 extra programot, de rendes busszal es soforrel, aki mer elozni es nyomja nem lett volna gond. Mire a hatarra ertunk zaras elott fel oraval elromlott a szamitogepes rendszer. Ez azt jelentette, h mire a nicaraguai oldalra ertunk mar nem volt nyitva a biztosito tarsasag, amitol venni lehet a kocsira a biztositast, aminek hianyaban nem lehet mozogni az orszagban. Ez meg nem lett volna gond, mert megkenheto mindenki, de azt nem tudtam, h a sofor miert izzad. Azt mondta nem lephet be nicaraguaba es beul egy rendorautoba, ami majd atcsempeszi es ott var a hatar utan 200 meterrel. Aztan eltunt a rendorrel es en akkor lattam utoljara az embert. Kozben mindenfele toltelek emberek mozogtak, mindenki benne volt az ugyben es mar ugy ereztem, h a fel hataratkelot en tartom majd el aznapra. Egyedul voltam utaskisero 14 ugyfellel, akik egy resze meg eleteben nem volt ilyen helyzetben vagy akar hasonloban. Lenyeg az hozza, h vagy 2 orat rostokoltunk ott a sotetben, mire ugy dontottem, h elindulunk. Nem volt sofor, tehat Braun Jozsef nevu utasom, mint sofor vezette a buszt szivessegbol. Mikor a hatarsorompohoz ertunk persze megkerdeztek, h hol a biztositas es hol a sofor, akinek a neven volt a nagybusz es mas nem ulhet a volannal. Ezt a szituaciot kb. fel ora alatt sikerult egyetlen dollar nelkul kibeszelnem, arra hivatkozva, h szegeny utasok mit fognak gondolni az orszagrol, ha itt kell aludniuk a senki foldjen. A hatar kb. ugy nez ki, mint egy afrikai atlagos hatar, folduttal, koldusokkal es beazonosithatatlan nagyon rossz arcu emberekkel.

Kiiengedtek!!! Mondtak, h ne nagyon alljunk meg a kozelben, mert kicsontozzak a buszt alvazig. Ezt persze nem forditottam az embereknek. A rendes sofor persze nem vart sehol, megalltunk 1 kilometer utan es vartunk a faszig ero sotetben. Ekkor kezdett hatul kitorni a panik. Mikor kiszalltam a buszbol, akkor az egyik (név eltávolítva utólag – a szerk.) becenevu utas mindennek elhordott, a legkevesebb volt, h hatarozatlan vagyok: keresztre feszittetnek es elintezik, h nekem a kis kocsognek soha munkam nem lesz, egy kis fasz vagyok, faszsopo, kis geci. Ezek azok, amiket vissza mertek mondani nekem az utasok. Ebben a korusban a sleppje is reszt vett. En gyanitom, h a lariam, ami szorongaskelto az agyara ment. Ekkor jott valaki a hatarrol es mondta, h elkiser minket a szallasig. Nem tudtam, h hol a szallas, mert az utolso pillanatban modosult a vulkankraterhez helyhiany miatt, de ugye nem arra szamitottam, h ejjel lepunk at.

A SZALLASON NEM VETTEK FEL A KAGYLOT. Kiraly. Az ejszaka kozeben megallt egy auto elottunk. Nem tudtam mit akarnak, meglincselni, vagy valaki a hatarrol. Azt mondta az ember, h segit nekunk megtalalni a szallast, mert nem akarja, h rossz kepunk legyen Nicaraguarol. Ekkor meg nem tudtam, h igazat mond-e, de nem volt valasztasom, az utat ismertem egy jo darabaig, mentunk hat egyutt. Jott egy geppisztolyos ejjeli rendorkordon a VAK sotetben es erre befekezett mar az emlitett garda. Bar nekem nem jutna eszembe, h feljek, de ekkor mar nagyon gazos volt a legkor. Elol ultem es navigaltam, de allitolag folyamatosan szidtak ordenare stilusban. Az ember aki a hatarrol jott segitett nekunk, h atmenjunk a rendorkordonon, biztositas es hivatalos sofor nelkul!!!!! Ekkor mar hittem neki. Az autot csak az vezetheti, akire ki van allitva a forgalmi. Ez nem valosult meg, mert Braun Jozsef ult a volan mogott. Hajnali 1-kor erkeztunk a szallasra, en ekkor mar egy fel uveg tomenyet megittam suttyomban, mert elegge fel voltam spanolva. Nem magam miatt izgultam nyilvan. Nem volt konnyu menet, mert egy krater melyen volt a szallas es korom sotet volt plusz semmi tabla es ember nem volt sehol, a telefont meg nem vettek fel. Az ember aki aznap ejjel segitett mire kivittem volna neki 50 dollart mar eltunt, pedig mondtam neki, h hozok penzt.

Masnap bereltem egy sofort es meg ejjel telefonaltam CR-be, h anyatokat es azonnal kuldotok egy masik sofort. Masnap leszakadt a busz gombcsukoloja es majdnem tengelytorest kaptunk, olyan aprosagokat nem emlitek, h se magno se mikrofon nem volt, amit igertek, tehat a legkonditol berekedve kellett ordinanom az infokat es a tortenelmet vegig. Amugy ez nem volt gond, de sokkal kenyelmetlenebb, mert nem tudok felolvasni. Szervizbe kellett vinni a buszt. Nem gondoltam volna, h kozben megtudok ilyenek, h mi az a gombcsuklo spanyolul, meg busz ala fekszem, ami nem pontosan az en munkakorom. Csak masnap ejjel jott az uj sofor es onnantol ment mar minden, mert fasza csavo volt. Elmondta, h az elozo ember nem fizetett tartasdijat, ezert nem engedtek ki az orszagbol. A nicaraguai rendor nem tudta becsempeszni Nicaraguaba igy a ket hatar kozott rekedt es nem tudott nekunk szolni. Zsenilasis. Persze ezt nekem nem mondta el, igy fogalmam sem volt, h mi motivalja, kerdesemre sem tajekoztatott. Nyilvan egyes utasok nyugtalanok voltak, mert nem tudtam nekik mit mondani, de megoldottam mindent. Epp eleg volt nekem ez a szitu es a szallas megtalalasa ilyen korulmenyek kozott, nem meg hazudozzak ossze-vissza. Sokan mondtak, a tobbseg pontosan, h legalabb megvolt a bemutatkozo este. Sokak bemutatkoztak aznap, koztuk a (név eltávolítva utólag – a szerk.) nevu fiatal (foglalkozás eltávolítva utólag – a szerk.) es manager, barati kore (4 ember) legfokeppen. Az oregek, milliomosok es „bunko” (nem az én véleményem -a szerk.) szallodatulajdonos, sofor es zongorakeszito utasaim mind mellettem alltak. Milyen erdekes az elet.

Átkelés Nicaraguába

Comments

comments