Selva Negra magánrezervátum

A mai napom teljesen atlagos volt, de megprobalom eloadni ugy, mintha hatalmas izgalmak tortentek volna.

Reggel fasultam ebredtem, az eg borult, a kamerat megtisztitani sem erdemes, talan majd delutan. Ezert a kozeli szandinista muzeumba mentem egy kis anti-imperialista municioert. Itt szuletett Carlos Fonseca Amador a FSLN alapitoja (Frente Sandinista de Liberación Nacional), a nicaraguai forradalom egyik kiemelkedo hose, nagy gondolkodo, idealista szocialista, aki hosi halalt halt a kontrak elleni egyik tuzharcban. A tarlat nem volt eppen kiemelkedo minosegu, nyomrult itt az egesz varos, de a gondnok novel jot beszelgettem. Szoba kerult a politikatol minden, tobbek kozott a costa ricaiak. Hat jot nevettem, mikor masodiknak mondta nekem, h azt mondjak a tiko ferfiak nem szeretnek dolgozni, inkabb a not kuldik el otthonrol, ok meg doglenek az agyban. En meg ki tudtam egesziteni a kepet par finom reszlettel, mint hazudozas, megbizhatatlansag es a problemamegoldokezseg teljes hianya, azaz gyakorlati idiotizmus, de azert par jot is mondtam.

Ezutan buszra szalltam, h megnezzem a teruletet meg egy sokat hangoztatott maganrezervatumot. Amugy is szeretek buszozni, mert nagy nyuzsges van ottan, szol a zene es meg lehet figyelni az embereket, meg lehet beszelgetni is. Felszallt egy nyomorult santa fiatalember es elkezdett beszelni az emberekhez, h elutotte egy auto es azota tobb muteteje is volt es rosszul alakult a helyzet, gyakorlatilag megnyomorult es el is fertozodott valami olyan kezelesre szorul, amit nem tud kifizetni es bemutatta a leleteit. 5 perc alatt osszedobtak neki annyi penzt, h alig birta eltenni. Megdobbento volt, h ezek az emberek, akiknek gyakorlatilag semmijuk nincs, csak a ruha, ami rajtuk van hogyan adakoznak, ha elhiszik valakinek a bajat. Ez egyebkent Costa Ricaban is mindig igy van. Felszall valaki, h nem birja a csaladjat eltartani, osszedobnak neki a buszon 1-2000 forintnyi penzt. Gyermeklelkuek az emberek. De ovek a mennyek orszaga.

A rezervatum szep volt, fotoztam a gyerkeket az uton, meg mindenkit, aki hagyta. Tobb nyomornegyeden mentem at itteni 1 eves keresettel a kezemben, de nem ereztem magam veszelyeben. Az emberek udvozolnek es orulnek, ha lefotozom oket. Mindig kerdezik, h honnan valo vagyok, meg milyen ott a foci. Mar korabban javasoltam, h ez utobbit meg kene szuntetni es akkor nem kene magyarazkodni, h Puskas ota mi a fene van.

A rezervatum vendeglojeben irgalmatlan tapsolas kereten belul elfogyasztottam egy boros szoszos felcsirket korettel es salataval, alig birtam felalni. A kornyeken meg mindenki mezitlab jar, de egyszer belefer, amugy is a minimumon elek altalaban.

A nicaraguaik ugy beszelnek, h nem nagyon nyitjak ki a szajukat, kihagynak szinte mindent, ami irasban s vagy z, de ennel bonyolultabb a szabaly. Ezen kivul neha hadargasznak is. Pl. hogy erzekeltessem, milyen egy videki boltossal beszelgetni, azt hogy az USA-bol vagyok-e, igy kerdezik meg az iskolaban:

– ¿Es Usted de los Estados Unidos?

Nicaraguaban igy:

– ¿Ute Etado?

Van egy csomo szo, amit mashol nem hasznalnak es termeszetesen itt eszakon maskepp beszelnek, mint delen, ahol hasznalnak par costa ricai kifejezest. Azert ott sem erdemes pura vidazni, mert esetleg merges lesz valaki, vagy csunyan fognak nezni.

Bejott egy tenyerarcu nica lany (marmint a ciberkavezoba) es bamul, kenytelen voltam ramosolyogni, ettol aztan most nagyon boldog es el is viharzott. Egy masik lanypar pedig mar otodszorre nezz be az ajton. Jo helyen ulok, de huseges leszek es megyek haza az en amorisitamhoz, aki fozi nekem a finom gallo pintot es elem is teszi az etelt, mind rendes dolgozo ember ele.

Comments

comments