Cotopaxi 5897 – Lima ámokfutás

Megerkeztem Limaba egy ketejszakas embertelen buszut utan. A labaim trombozis kozeli feldagadt allapotban, eleg elnyutten, mert elotte sem sikerult mindig az alvas. Ugy kezdodott, h a Cotopaxi maszasz elotti ejszakan a hegyi vezetovel atneztuk az utitervet es fenykepen meglattam azt a majd 1000 meter magas 60 fokos ho es jegfalat, amin a kovetkezo nap ejszaka fel kellett masznom. Ez nemi nyugtalansaggal toltott el. A fejem lattan meg is kerdezte az emberem reggel, h miert nem aludtam jol, a baratnomre, vagy a hegyre gondoltam-e.

Cotopaxi Route

Reggel 7-kor gyujtottuk ossze a szukseges felszerelest: muanyag bakancs, hagovas, csakany, gleccserszemuveg, kesztyuk, betorocsukja, polar nadrag
es kabat, beulo es kotel. A tobbi volt nekem is, alsonadragot nem kertem. Busszal indultunk neki, majd a nemzeti park bejaratotol teherautoval 4600 meteres magassagba. Nem lehetett teljesen latni a vulkant, de amit a felhoktol lattam belole, attol mar a gyomromban ereztem a feszultseget. Ekkor mar megfeleloen aklimatizalodtam, inkabb 3000 korul fajdogalt egy kicsit a fejem, talan a tul alacsony magassag miatt 🙂 . A parkolobol meg 200 metert kell gyalogolni a 4800 meteren levo menedekhazba, pontosan a hohatar felett. A tavolsagokat mindig szintben ertem. Ha nem kellett volna egy 20 kilos zsakot felvinnem, akkor meg hogolyozni is lehetett volna, igy maradt egy kemeny fel oras gyalogtura a lefele jovo kocaturistak elismero tekintetevel. Raul 6 perccel volt jobb, mint en, de elotte 4600-on demonstrative elszivott egy cigarettat. Ez alapvetoen jellemezte a magatartasat, amit kemenykedonek iteltem meg. Jo felepitesu, indian karakteru (csukjaban inkabb japan) izmos alacsony ember volt perverz humorerzekkel. Megmaszta Argentinaban az Aconcagua-t (6-an mentek fel, 5-en jottek le), majdnem az osszes hegyet Ecuadorban es joparat Peruban. Ezt allitottak rola es ezt allitotta magarol. Kenytelen voltam hinni neki tehat, bar az elso nap a legkort leginkabb a kozvetlen bizalmatlansag uralta. Ennek valtoznia kellett, ha kozosen akartunk hegyet maszni.

Raul nem vitte tulzasba a traktat. A fozes helyett szaraz szirszarokat talalt nekem, ezert elovettem a Globus konzerv lecsomat, h valami azert legyen. Kierolkodott magabol egy levest kesobb, vegulis 217 dollarert mit varhat az ember. A menedekhazban nem tul sok levego maradt a kb. 70-80 ember jelenlete miatt. Ezert vagy a haz elotti szetfagyast, vagy a hazon beluli szedelgest valaszthattam.

Teljesen felhos volt az ido, par meterig lehetett latni. Allitolag ennek valtoznia kellett volna. Rosszul indultak hat a dolgok. Kimentunk az egyik “dombra” ugy 4900 korul gyakorolni a csakannyal es a hagovassal. Ilyeneket, mint kicsuszas es megallas. Ez hasznos, mert ugyan az ember elobb-utobb megall, de nem mindegy, h a volgyben, vagy par meterrel lejebb.

Kozvetlen naplemente elott aztan megmutatta magat a hegy. Gyonyoru volt es en mar alig vartam a masnap “reggelt”. Felmentem hat lefekudni. Az elotte tortent pulzus es oxigenkoncentracio meresem nem sikerult tul jol. A szivritmusom az “egeszseges” 90-110 kozott valtozott ossze-vissza. Luktetve fekudtem be a halonak nevezett barakba. Ezt ugy kell elkepzelni, mint egy masodikvilaghaborus halaltabort. A lehelet latszik belul. 3 emeletes salgo elemekkel osszeszerelt falapokon lehetett aludni. Mar akinek sikerult. Nem tagadom, a “mit keresek en itt” ennyi penzert gondolat foglalkoztatott egy ideig.

Az “agyban” volt idom, h adgondoljam a nyomorult eletemet. Zsoltra is gondoltam egy ideig; milyen szep is lenne ezen a csucson ketten allni. Aztan hal Istennek elaludtam es sikerult 5 orat osszeerolkodnom szarkofag pozicioban. Mozdulni nem nagyon lehetett, mert olyan keskeny volt az a falap, h leestem volna zsakostul. 70 ember egy helyen folyamatos mozgas, csapkodas es beszed, tehat jol jott a fuldugo.

Tobben egybehangzoan allitottak, h mikor kiurul a menedekhaz, fentrol meg akkor is hallani, amint valakik maszkalnak es osszeszedik a felszerelesuket, pedig nincs ott mar senki. Egyszer a gondnoknak valaki ratette a vallara a kezet, es mikor hatranezett nem allt mogotte senki. Ilyen magassagban az emberek nem szoktak sokat inni, tehat inkabb azoknak a halottaknak a lelkei, akik meg mindig hegyet akarnak maszni. Gondoljon aki, amit akar, en nem halottam semmit. Raul is meselt hasonlokat sajat tapasztalatbol, ugyhogy elraktaroztam ezt igy. Ejfelkor ebresztett, ugy hogy a fejemet csapkodta. Jobban szeretek csokra ebredni, bar nem hegyi vezetoktol.

Aznap 72-en indultak a csucsra. Oruletes tomeg volt. Mindenki monda, h ez tul sok. Volt egy gringo csoport legalabb 30-40 egyetemista koru latszatra zero gyakorlattal rendelkezo emberrel. Minosithetetlen felelotlensegnem iteltem ezt meg. Sikerult addig piszmogni, h utolsonak indultunk el. 5000 meteren ugye egy bakancs felvetele is eltart egy darabig. Ez sem volt tul jo huzas a sok amugy negativ korulmeny mellett. Lassan, de jo tempoban haladtunk. Erosnek ereztem magam es szerencsere teljesen jo allapotban voltam, a magassag nem hagyott nyomot rajtam. Elkezdtuk utolerni az embereket es megprobaltuk lehagyni oket. Kisebb csoportoknal ez konnyen ment, de egy 10-es csoport bizony kiveszi az ember erejet. Nem volt hideg, mert felhoben haladtunk, ami a csucson torteno kilatasra nezve veszjoslo volt. Meg minden valtozhatott. A “meleg” ellenere 200 meter mulva vegre befagyott az orrom, igy a belso nedveim nem folyak folyamatosan a felszerelesre, inkabb a szakallamon fagytak meg. Ennek orultem.

Mikor kitisztult neha, tobbszaz meteres magassagig lehettett latni a kigyozo fejlampakat, de semmi mast. Ami lefele volt azt jobb, h nem lattam. A nagyobb gringocsoport egyetlen tagja sem allt felre, ezert a 60 fokos hofalon a szuz hoban kellett oket kerulgetni oriasi energiabefektetessel. Aki meg nem csinalt ilyet, annak elmondom, h ez nem jo. Az amerikaiak reszerol vegtelenul sportszerutlen magatartas ellenere eloszor meg szepen kertem oket, de utana mar “hijo de puta gringoztam”, “chupaverga”-val (fasszopok) fuszerezve. Inkabb spanyolul, h en is sportszerutlen legyek. Sorban alltunk egy 6000 meteres hegy nyakanal. Hihetetlen volt. Csigalepesben haladtunk. Ez volt a leheto legrossabb, mert vagy rohanni kellett vagy cammogni, nem mehettem a sajat tempomban, es egy elozes utan ekkora magassagban mar szinte nem lehet regeneralodni. Raul ezek mellett meg hajtott is, h 6-ra fel kell ernunk 5700-ra, ami nagyon zavart. Szidtam is mint a bokrot. A teljesito kepessegem hataran voltam. Egyik labamat tettem a masik utan, ugy h azt sem tudtam hol jarunk. Megeloztunk vagy 30-40 embert, mire 5 ora gyotrodes utan vegkimerulesben elertuk a csucshoz vezeto beszallasi pontot. A pulzusom nem volt optimalis, de jol voltam. A fejem nem fajt, hanyingerem sem volt, tehat volt eselyem, h magashegyi odema nelkul jovok le.

6 ora 30 perc volt, meg mindig korom sotet. Ekkor mar jo paran visszafordultak. Csak egy lengyel csoport varakozott fent. Ez volt az elso vizszintes 10 meter, amit indulas ota lattam. Egesz ejjel friss ho esett es fel oraval korabban volt egy lavina az utolso 200 meter kornyeken. Ez azert nem jo, mert a hegy tetejet jeghasadekok ovezik es ha megindul az ember egy lavinaban, akkor csak egy ilyen hasadek aljan all meg, ami vegallomas. Ezen kivul volt egy 30 meter mely hasadek fent, kb. 5800-on, amin egy letran kellett volna atmenni es azt mondtak, h ezt elvitte a ho. Hogy ki honnan tudott mit azt nem tudom. Raul azt mondta, h fel meg csak feljutunk, de ennyi emberrel lefele mar az olvado hoban megindulhat az egesz hegyoldal es nemreg a Csimboraszonal 10-en haltak igy meg. Dontsek en, mert o feljon velem, ha kell.

Felmertem az eronletemet es azt is, h mennyit er meg nekem ez a hegy es ferfiassan meghozatam a dontest, h eddig volt. Ekkor mar olyan allpotban voltam amugy, h vallatni lehetett volna. A szomorusag mellett igy megkonnyebbulest is ereztem, mikor pirkadatkor elindultunk lefele. A hegymaszas akkor er veget, mikor lejovunk a hegyrol, tehat korant sem volt meg vege. A latasi viszonyok nem javultak es a csucs nagyon agressziv viharos kepet mutatott. Mikor kisutott vegre a nap neha, akkor lattam meg eloszot, h hol jottem fel. Felelmetes volt. Lefele vegtelen mely jegszkadekokon mentunk at vekony hoparkanyokon. Ossze voltunk kotve es mindkettonknel volt csakany, de nyilvan vannak biztonsagosabb helyek is. Orokkevalosagig tartott, mire meglattam a menedekhazat. Tobbszor elestem a gyengesegtol es csak a csakannyal tudtam megallitani magamat, mert amugy ezen a sipalyan nincs megallas. Raul meselte, h az elozo kliense felfele menet nem tudott magarol es eldobta a hatizsakjat, ami lecsuszott egeszen a volgyig. Csak a menedekhazban jott ra, h mit tett. A zsakot persze nem lehetett megtalalni.

Zombikent leptem be az ajton, olyan fejjel, mint aki a pokolbol tert vissza. Mikor elindultunk lefele a teherautohoz, akkor jott a hir hogy ketten mar megmasztak a csucsot. Nem ereztem semmi megbanast, eletben vagyok es 5700-on alltam ezen a felelmetes hegyen (a mellekelt foton a felso fekete fal kozepe mellett jobbra – itt lehet latni, ahogy kigyozik felfele az ut a gyakorlatilag fuggoleges hofalon a hasadekok kozott).

Raul meg osszeerolkodott egy ebedet hazafele menet valami buszmagallo kifozdeben, amitol estere ossze is fostam magam. Amugy jokat nevetgeltunk, mikor feloldodott a faradsag es a feszultseg. Ilyen allapotban indultam el egy ketnapos buszutra, mondanom nem kell, h nem vagyok tul friss. Perurol majd kesobb.

Jean
Cotopaxi 5897 – Lima ámokfutás

Comments

comments

Add a Comment