Ecuadorrr

Veget vetettem a semmittevesnek es ismet a kuzdoteren vagyok december 30-a ota. A Taca kozep-amerikai legitarsasagot vettem igenybe a San Jose – Quito, Lima – San Jose kombinalt utvonalra, melyet februar 1-en teljesitek valoszinusitheto modon. A ceget mindenkinek csak ajanlani tudom, mert eloszor is nagyon kedves, rendes a kiszolgalas, kenyelmesek a gepek. Masodsorban pedig megvan az a szimpatikus szokasuk, h Internetes vasarlas eseten nem mindig kell kifizetni a repulojegy arat. Ezt eroteljesen lekopognam, ti. visszautaltak nekem a 523 dollart, amibe ez az egesz kerult. Hozzatennem azt is, h eleve rosszban santikaltam, mert mexikoi indulassal vasarlotam meg a jegyet, ami 250 dollarral kevesebb volt. Mivel ez egy kombinalt jegy, ezert nem teljesen korrekt, h San Joseban szallok fel, de meg a szemuk sem rebbent. Aki most egy kicsit meg van kavarodva, az nezze meg a terkepen.

A reklamnak vege. Mar a repteren kiderult, h meg fogja adni ez a hely. A gepen mar olyan fejek mozogtak, ami elorevetitette az egesz utazas hangulatat; kalapos, nepviseletben tanacstalanul helyuket keresgelo indianok, kigombolt melkasu tanyerarcu uzletemberek fukszokkal. A szigetelo szalaggal megerositett mikrohullamu suto dobozaban cipelt javak helykozi buszjarat karakterisztikat kolcsonoztek a nemzetkozi repulesnek. Itt mar levontam a kovetkeztetest, h Ecuadorban a 120 centimeteres atlagmagassaghoz kell majd alkalmazkodni. A repterre erve arnyalodott a kep, kiderult ugyanis, h az orszagot egy indian, enyhe spanyol beutesu mesztic valamint feka (liberalisoknak neger, negroid, nigger) kombinacio uralja, mely utobbi ketto kisse noveli ezt az adatot.

Az elozetes riogatasok ellenere a tengerszint feletti magassag nem utott meg tulzottan, a dermeszto 10-17 fokos hideg annal inkabb. Az elobbinek orulok, mert ez azt jelenti, h nem oregedtem meg annyira meg. Masfelol holnaputan egy majd 6000 meteres hegy tetejen szeretnek allni, ezert szerencses, h 2850 meteren meg nem kapok szivinfarktust. Rogton egy granitkockakkal nehezitett lepcsozessel kezdtem aklimatizacio gyanant, mire hazigazdaim is megerkezdtek a repteri varoba. Vegtelenul kedves emberek, jovoltukbol azonnal a legmagasabb szinten nyitottam a tartozkodast.

Elvittek egy vallalati bulilara, ahol kecsua indian varronok porogtek a kumbia es merenge helyi valtozataira. Termeszetesen a nepes csalad is jelen volt es igyekezetem ellenere egybol a figyelem kozeppontjaba kerultem. Ecuadorrr. A formalis bemutatkozas es eves ivas utan egy kedves fiatalasszony sok szegyellosen kuncogo lany kozul felkert es eletemben eloszor koradelutan alkoholmentes allapotban kellett prezentalnom latin tanctudasomat 40 ember vizsgaztato tekintete elott. Ezutan befogadtak, bar tanc kozben igyekeztem egy oszlop moge keveredni.

Elso este egybol bulizni mentunk az aszonyka hugaival es unokahugaival, akik korban pont hozzam illenek (legalabb egy tizes minusz, de ha igy haladok lassan a baratnojelolteket unokahugomkent kell bemutatnom). Sok meglepetes nem ert a helyi zenevel kapcsolatban. Akarhol lehettem volna Latin-Amerikaban, az “apukam, apukam add meg amire vagyom” refrenu puerto ricoi slager Kubaban is hanonloan nagymeno, mint itt. Legalabb varialtak egy kicsit, a sok merenge meg szalsza mellett volt egy rockos szam es neha szeleteles is sorra kerult.

A nokrol nem hallottam sok jot elozetesen. Az elottem utazok a krizis es katasztrofa szavakkal illettek az orszagot. Szerintem nem olyan veszes, meg lehet szokni a totemoszlop feju masfel meter magas lanyokat is, de ha igazan szep not lat az ember az szinte biztos, h kolumbiai.

Dehat nem ez itt a lenyeg. Quitoban a tortenelem maszkal az utcakon, az emberek nepviseletben mozognak a vilagorokseg reszet kepezo belvarosban. Ez egy valodi orszag, az arak a foldon jarnak. Nevetseges osszegekert tesznek elem fogyaszthato eteleket. Gondoltam, h Kuba utan szinte meg Mauritania is megadta volna. A varos tiszta, rendezett. Lehet setalni, nem ugy, mint Kozep-Amerikaban barhol, mert ott vagy elkaszalnak az egyik sarkon, vagy epp nincs jarda sehol. Szoval Quito egy varos, meg trolibusz is jar kulonbozo vonalakon.

Pont az ujevi buli elokeszuletire erkeztem meg. Itt az a szokas, h az emberek babukat egetnek Szilveszter ejszakajan, amit ok termeszetesen nem igy hivnak. A babuk altalaban reprezentalnak egy konkret szemelyt. Ez olyan, mintha nalunk pl. “Gyurcsanyit” vagy Orbant egetnenek ki-ki izelese szerint. En az egesz parlamentet elegetnem, de szerencsere nem vagyok otthon. Szoval itt ez az egetes nagyon megy. Mikor kerdezgettem efelol valtig allitottak, h ez egy artalmatlan kis hagyomany, de azert vegyuk eszre, h Ecuadorban az emberek ha felboszulnek konnyen elofordul, h felhyujtanak egy-ket delikvenst, pl. rablas gyanuja miatt. Hazigazdaim meseltek is egy kedves tortenetet a negyedbol, ahol a betoroket leontottek benzinnel es a helyszinen elegedtek. Azota nincs betores a kornyeken. A rendorseg nem tesz semmit, mert az egesz falut nem lehet bortonbe zarni, meg kulonben is azota nincs rablas. Na most akkor mondja nekem valaki azt, h a buntetes nem elrettento a megelhetesi bunozokkel szemben (nem mintha egyetertenek a spontan emberegetes modszerevel).

Veszelyerzetem nincsen, ami lehet, h csaloka. A varosnezest egybol a csontozoban kezdtem januar 1-en reggel 8-kor, amikor is kizarolag az elozo ejszaka ota meg drog es alkohol hatasa alatt allo egyedek uraljak a kepet. Ezutan beszelgettem egy szenyorral ebed kozben, valami kis csehoban, ahol elmeselte, h hogyan raboltak ki tobb izben alsonadragig Latin-Amerikai kulonbozo pontjain, ugyhogy a fokuszt athelyeztem atmenetileg a rendorok altal is ellenorzott belvarosba. Van itt ket szep kilato. Neveket nem tudok sorolni, meg ugy is mindenki elfelejti holnapra. Az a lenyeg, h Quito hegyes videkre epult es nagyon szepen lehet latni a varost egy helyrol, ahol a szuz vigyazza a varost. A masik kivalo lehetoseg a felvono, amit ki is hasznaltam. Egybol 4100 meterre lehet itt menni, ami remek lehetoseg volt a korai aklimatizaciora. Itt tettem is egy rovid turat ugy 4400 meterig, ahonnan a teljes varost lehet latni. Kb. Normafa, csak a dimenziokat kell egy kicsit meghuzni.

Szerintem szepen beszelnek itt az emberek spanyolul, kiejtenek minden leirt betut. Az egyetlen furcsasag, h felviszik a szavak vegen a hangsulyt, ezert elofordult mar, h kerdesnek veltem egyes kijelenteseket. De mindent meg lehet szokni, sot kezdem rajtakapni magamat hasonlo dolgokon, ugyhogy vigyazni kell. Vannak helyi sajatossagok, amik viccesek tudnak lenni, pl. a jotdoc (mint Hot Dog) viszonylag sokaig szorakoztatott, bar volt bennem egy kis nyomas. Szoval itt meg az indianokkal is konnyeden lehet kommunikalni, amit igyekszem is kihasznalni.

Tovabbi celjaim kozott szerepel holnap egy hegyi kerekparozas 3-5000 meter kornyeken a Csimboraszo labanal, majd ezt kovetoen egy 2 ejszakas jegverem szintu akklimatizacios alvas 4000 felett kihelyezett kis turakkal 5000 iranyaban. Ezutan kovetkezik a Cotopaxi csucstamadas, amit annak fuggvenyeben helyezek kilatasba, h hogyan alakul a fejem a magassagon a kovetkezo napokban. Aztan majd jelentkezem, h mi volt.

Manolo

Comments

comments

2 hozzászólás

Add a Comment