Honda

Halat adunk az egnek, megerkeztunk az elso kisvarosba, Hondaba. Apro kis porfeszek ez, de szep kolonialis architekturaval bir, ezert megszalltunk itt egy ejszakara. Nagyon korrekt a szallo, meg medence is van a teton, szep a temlom es sok kis hid vezet at a varost atszelo folyon.

Bogotaban tegbap reggel meg felhivtuk a magyar kovetseget, hogy milyen tanacsokkal tud minket ellatni.

– Jonapot kivanok, milyen tanacsokat tud adni Kolumbian beluli utazassal kapcsolatban?
– Nem tudom javasolni, csak a repulovel torteno kozlekedest.
– Mi tortenhet velunk az uton?
– A kormany ugyan unnepnapokra biztositja a fo utakat, de maskor nagyon veszelyes autoval vagy busszal kozlekedni. Elrabolhatjak magukat (ha ez az utolso levelem, akkor Honda es Medellin kozott).
– Megallithat bennunket egy alrendor?
– Szo sincs alrendorokrol. Katonai egysegek mozognak az orszagban, rendes egyenruhaban, meg a nevuk is fel van tuntetve. Ezek lehetnek paramilitarisok, vagy baloldali gerillak es barhol megallithanak egy autot.

3 ora mulva mar a Bogota Medellin (ejtsd Medegyjin) orszaguton jarunk egy pultalol berelt Chevrolet neven futo szarnyakkal es sportkipuffogoval felszerelt lesotetitett uvegu Suzukival. A berles ugy zajlott, hogy a Hertz kolcsonzoben az arak hallattan eltorzult a fejem es egyszerre mondtuk a nonek, hogy ez nagyon draga. Erre kicsit halkabban mondta, hogy ismer egy szenyort, aki olcsobban megszerzi nekunk az autot. A hitelkartyat masnap az utcan huzta le az ember. Ezek utan meg hozzatette, hogy este caro es muy economico. Az lehet, papirokat viszont nem adott, amivel igazolhatnank, hogy nem lopott a gep (ez csak 50 kilometerre a varostol jutott eszunkbe). A ket 1 wattos hangsugarzobol csak az egyik szol es neha az enekes hangja nem hallatszik csak a zenei kiseret.

Az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy betelfonaltunk a vedelmi miniszteriumba, ahol a 6. telefonszam utan Lopez hadnaggyal beszeltunk, aki biztositott bennunket, hogy a Bogota – Medellin – Cali haromszog jelen pillanatban a hadsereg ellenorzese alatt van, de nem art, ha Medellinbe erkezve megkerdezzuk a 4. brigadot az aktualis helyzetrol. Ez egy kicsit
poztivabb kep volt, valoszinuleg a ket velemeny kozt van az igazsag.

Ellenben 2 dologgal nem talalkoztunk eddig itt. Az egyik a hiresen szep kolumbiai nok. Bar volt egy-par szep no, de ugy nez eddig ki, hogy a valogatott csapat mind elment Costa Ricaba. Ott egybol lehet latni egy non, hogy kolumbai. Egyreszt tud oltozkodni, masreszt elegansan mozog. Itt is szepen oltozkodnek az emberek, ez foleg Kozep-Amerika utan szembetuno az embernek. A masik a hiresen baratsagos kolumbiai emberek. Majd Medellinben valtozik a kep. Ott a legszebbek a nok es a legbaratsagosabbak az emberek, mondja mindenki. Sokszor van, hogy beulunk valahova, odakoszonok valakinek es nem valaszol, csak csunyan nez. Ugy nez, hogy inkabb elfordulok. Olyan is van, hogy valaki csak csunyan nez. Legalabb nem viselkednek mesterkelten, mint a tikok. Itt bizony mozognak olyan arcok, akiknek mindenben igazat adnek egy esetleges vita eseten. A varosokban nem rendorseg van, hanem geppisztolyos katonak mozognak 5-6-os csoportokban. Tegnap egy templomot fotozgattam este, mig Rob az utcai pultoknal evett ezt-azt. Odajon a rendor, hogy mit fotozok en itten… engedelyem van-e? Aztan milyen celra lesz a sok foto. Azt hazudom, hogy magamnak fotozok (nem akartam belemenni, hogy van egy kis weboldalam, ahol arusitom oket 🙂 . Kozben ugy nez ram, hogy nem volt kedvem mosolyogni. Rendben van… elmehet. Koszonom szenyor.

Ezutan elvetettuk azt az oteletet, hogy megkerdezzuk a Drogas Baratas feliratu boltban, hogy mennyi egy gram. Strategiat valtunk.. meghuzodunk.

es indulunk Medellinbe.
J
Honda

Comments

comments