Ellopták a fényképezőm

Addig jart a korso a kutra, mig eltort. Nem kell senkinek megijedni, mert elunk es virulunk, de engem csunyan megfosztottak a fenykepezotaskamtol. Eltekintve a kb. 200eFt bukastol, az osszes felvetelemet (20 tekercs) is elvesztettem, igy reszemrol diavetitest sem tartok.

Most azzal kuzdok, hogy a rendorsegen adjanak valami papirt, ami alapjan a biztosito kifizeti a kar egy reszet, bar a penz az, ami a legkevesbe zavar. Aki komolyabban fenykepez (tehat nem sarokba rendezett felbevagott csalad ferde horizonttal es felulexponalt hatterrel:), az el tudja kepzelni, hogy milyen erzes lehet ez. Kb. olyan, hogy itt vagyok a Karib-tenger partjan ragyogo napsutesben es neha ramtor a depresszio. Zsoltinak megvan meg a gepe es archival rendesen, lehet, hogy megnyugszom elobb-utobb es az o kepeit is be tudom olyan lelkesen mutatni, de ezt most ketlem. Igazabol most arrol van szo, hogy ez ne rontsa el a maradek par hetet.

Orulnek, ha valaki(k) irnanak valamit vidamat, mert holnap atjovok erre a szigetre es elolvasom a leveleket ismet (az is irhatna, akinek azt mondtam, hogy ne irjon -most orulnek neki).

Most nagyon furcsa helyen vagyunk es eleg hanyatatottan jutottunk ide. Megneztuk Panama City-t, ami egy modern es helyi korulmenyekhez kepest nagyon kulturalt varos. A kornyeken is kellemes volt a mozgas, az emberek jobban torodnek a kornyezetukkel es sokkal normalisabb mentalitasuak, mint Venezuelaban (ez az en privat velemenyem). Itt nincsenek tulhutott buszok, ordito zene, szoval ezek a kibirhatatlan tenyezok. Nem akarom vedeni az orszagot, de fenykepezot mindenutt lopnak.

A csatornat is megneztuk, de errol ennyit. Meg van nezve. Renszemrol egy nagy zsilip volt az egesz. Nem ultem ott 5 orat, hogy vegignezzem, hogyan eresztenek at egy tengerjaro hajot.

Par napot eltoltottunk egy El Valle navu szep hegyi faluban. Gyonyoru tiszta varos, kedves emberekkel egy vulkan kratereben koros-korul esoerdovel. Itt volt egy szep allatkert es egy erdomento program kereteben beulovel es drotkotelen vegig lehet szaguldani az esoerdoben a fak magassagaban. Az elso palya egy 90 meter magas vizeses felett visz el. Nehezen felejtheto elmeny. Sajnos fenykepen nem tudom megmutatni 🙂 Itt pihentunk par napot es atjottunk a Costa Ricához kozel eso Bocas szigetekre a Karib-tenger partjan. Az utazas a pan american higway-en (interamericana) kb. 1 napig tartott (kozben kirablas). Ejjel erkeztunk a partra, de mar nem indult komp. A telepulesen csak fekak laknak, meg annak idejen jottek ide Jamaikabol munkara, es azota itt elnek a leszarmazottak. Kb. úgy is beszelnek angolul. Mikor kiszalltunk a buszbol (egy masik varosban, mint ahova menni akartunk, raadasul 2x annyiert, kirabolva, 1 nap utazas utan), nem voltam…

NAGYON FONTOS: ha valaki (Robi, Sorell) hamarabb olvasna, mint edesapam (szerda), akkor telefonon kerje meg a szuleimet, hogy (felesleges panik mellozesevel) hivjak fel:
1. A Lufthansa otthoni irodajat, hogy mit kell tenni az ellopott repulojegy eseteben (az biztos, hogy nem hagynak itt)
2. Azon a cedulan, ahol a gepek menetrendje van, fel van tuntetve annak a cegnek a telefonszama, ahol a biztositast kotottem (ez is benne volt a taskaban, jo mi?). Szoval fel kene oket hivni, hogy mi a jogi helyzet ilyenkor. www.aeroviva.hu vagy com? www.repulojegyek.com. A ceg neve Aeroviva. PENZT, UTLEVELT NEM LOPTAK EL, SEM BANKKARTYAT, VESZELYBEN NEM VAGYUNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

—–
Megnyomtam valami gombot itt a spanyol explorerben es elszabadult a pokol. Latom elment azert az elozo level.

Szoval nem voltam valami boldog. Erre odajon ejjel egy jamaikai akcentussal hadaro feka:

-hello ma frend! ma frend! you want to go to otel?
-tekintetembol csak annyi sugarzott, hogy: ANYAD!
-ok, ok man, I take you to good place, see it for yourself.

Elmentunk vele. Kb. ugy nezett ki a varos, mint a rabszolgasag idejen. Mindenki barakokban lakott (itt bananultetvenyen dolgoznak az emberek a mai napig). Elvitt egy munkasszallasra, de annyira azert nem volt
rossz, mint amire szamitottunk (the kind of place, where you dont want to fall asleep). Mindenutt izmos negerek mozogtak, Eva egy kicsit be is sokalt itt. Semmi problema nem volt, reggel le is leptunk fizetes nelkul (nem lehetett felkelteni a tulajt (sajnalom)).

Atjottunk a szigetekre, egy nagyon szep helyen lakunk. Autok nincsenek. Van itt egy-ket nemet figura helyi feleseggel, aki kiad szobat. Tisztasag van es jo a koszt. A tenger nagyon szep (koros-korul mindenutt van), bar a furdohelyet megkozeliteni csak egy osvenyen, egy legelon es egy kisebb laposon keresztul lehet ebben a sorrendben. Nekem megeri 🙂 Masik lehetoseg a csonakkal torteno mozgas, ez lesz holnap.

A mi szigetunkon is csak afrok laknak es egy furcsa un. kreol (gali-gali) kevereknyelvet beszelnek (szavakat lehet erteni belole csak). Kovetkezo elemekbol all: angol, spanyol, francia es guaymi. Angolul mindenki beszel, meg a gyerekek is. Egyszer leszolitottam valakit spanyolul es ramformedt, hogy miert nem angolul szolok hozza, man!

Lassan mennem kell, mert megy az utolso hajo. Majd holnap (kb. 16 ora mulva) irok valamit. Amit otthon 1-ig feladtok, azt el fogom tudni olvasni holnap.

Udv,
J + többiek (akik szinten jol vannak a masik szigeten)
Ellopták a fényképezőm

Comments

comments